"... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)

1801. augusztus 17-én a finnországi Tuorla-ban született Fredrika Bremer, apja gazdag kereskedő, bányatulajdonos. A család néhány év múlva Svédországba költözik, Stockholm mellett, Arste-ban vásárolnak birtokot. Az anyagi jólét ellenére az öt Bremer lánynak nem volt boldog gyerekkora. Nevelőnők tanították őket nyelvekre, zenére, de a házat nem hagyhatták el, társaságuk nem volt. Apjuk zsarnokként uralkodott a családtagok felett, anyjuk pedig úgy vélte, egy lány legyen szilfidtermetű, így alig kaptak enni...

Az élénk szellemű Fredrika sokat olvas, figyeli környezetét, naplót ír, észreveszi a nők minden téren megjelenő kiszolgáltatottságát. Elutasítja a neki szánt szerepet, miszerint arisztokrata férjet szerezzen magának. Először jótékonysági munkába menekül, majd az írásban találja meg önmagát.

Első regénye, a Teckningar utur hvardagslifvet (Jelenetek a mindennapi életből) 1828-ban, névtelenül jelent meg, ugyanígy az ezt követő Familjen H (A H. család) is. A regények hihetetlenül népszerűek lettek, a sikeren felbuzdulva Fredrika későbbi művein már feltüntette a nevét is. Irodalmi sikere anyagilag is függetlenné tette, mert bár volt saját, örökölt vagyona, efelett apja rendelkezett, könyvei honoráriumát azonban ő kapta kézhez.

Fredrika művei nemcsak Svédországban voltak sikeresek, több nyelvre lefordították őket, különösen az angol nyelvterületen lett igen népszerű. Liberális irányultségú, érzékeny a szociális problémák iránt, pl. négy társával egyesületet alapít, tevékenységük a női rabok látogatása, biztatása és jellemük fejlesztése.

Felháborítja, hogy a nőket alsóbbrendű lényként kezelik, minden fórumon kifejti véleményét a női emancipáció fontosságáról.

A filozófia iránti érdeklődése révén ismerkedik meg 1830-ban Per Johan Böklin lelkésszel, a kialakult barátságot azonban megzavarja, hogy Böklin beleszeret és feleségül kéri. Fredrika visszariad, özvegy kérőjének gyermekei vannak, ő pedig emlékszik mostohaanyjával való rossz kapcsolatára, és, mint naplójában írja, attól is fél, hogy a házasságban fel kell adnia magát, nehezen megszerzett függetlenségét. Hosszú évekig nem találkoznak ezután, de levélben tartják a kapcsolatot.

Az 1849-1951 közötti időt Fredrika Amerikában tölti, beutazza az egész országot, megismerkedik írókkal, politikusokkal, oktatási és egészségügyi intézményeket, gyárakat, ültetvényeket látogat. Mélyen elítéli a rabszolgaságot. Az itt töltött évekről levél-formában jelentetett meg könyvet Hemmet i den nya verlden (Az újvilág otthonai) címmel.

A következő években ismét útra kelt, járt Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, beutazta a Szentföldet, és élményeiről napló formában, hat kötetben számolt be.

Legjelentősebb 1856-ban íródott, Hertha c. önéletrajzi elemeket tartalmazó regénye, melynek folytán parlamenti vita is kerekedett (Hertha-vita néven híresült el), felvetve például a hajadon felnőtt nők helyzetét (a könyv élesen támadja a paternalista törvényt, amely a felnőtt, de férjezetlen nőket apjuk gyámsága alá rendeli), valamint a nők felsőoktatásának kérdését: 1861-ben ennek nyomán megalakul a Nők Tanárképző Egyeteme. A könyv nyomán megalakult az első svéd feminista lap is. Bremer később részt vett a svéd szüfrazsett-mozgalomban, 1862-ben a svéd nők meg is szerezték a szavazati jogot (az önkormányzati választásokon).

Munkásságáért a Svéd Akadémia aranyérmével tüntették ki.

1865. december 31-én halt meg.  19 évvel halála után alakult meg Sophie Adlersparre kezdeményezésére a Fredrika Bremer förbundet svéd nőszervezet, mely a mai napig ezen a néven működik.

Louisa May Alcott a Kisasszonyok c regényében megemlíti, az anya Bremer egyik regényéből olvas fel négy lányának.