Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

június 26, 2014 - 07:49
Az Asszonyok első számának vezércikkében így határozta meg a „demokratikus Magyarország első női lapjának” jelszavát:  „Építő munka, egyenjogúság, szabadság!”

Gárdos Mariska 1885.május elsején született, a kereskedelmi iskola befejezése után egyik alapítója, majd vezetőségi tagja volt a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének. Fiatal korától kezdve foglalkozott a dolgozó nők problémáival. Alapító tagja a Nők Asztaltársaságának, az 1905-ben induló Nőmunkás című lap belső szerkesztője, valamint a havonta megjelenő A dolgozó nő című szociális női lap felelős szerkesztője volt.

1904-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a gyári munkásnőket és házicselédeket tömörítő Magyarországi Munkásnő Egyesület, mely 1905. április 24-én tartotta első értekezletét Budapesten. Ezen az értekezleten Gárdos Mariska a politika mellett a nők magánéletéről is szólt, a szabad szerelem jogosságát hirdette “a szemünk előtt folyó erkölcstelenségekkel szemben". Itt beszélt arról is, hogy a munkásnők igen gyakran szexuális zaklatásnak is ki vannak téve munkahelyükön.

Az Olvasótábor, a Népszava első irodalmi mellékletének munkatársa volt. 1909-ben az Országos Nőszervező Bizottság titkára lett, 1912–13-ban az USA-ban járt előadókörúton. Rendszeresen publikált az amerikai Előrében, melynek egy ideig szerkesztője is volt. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság egyik szerkesztője. A Tanácsköztáraság leverése után emigrált, Bécsben és Prágában élt, újságokban publikált, előadásokat tartott, vezető szerepet játszott a Világosság-csoport munkájában. 

1932-ben hazatért, folytatja politikai tevékenységét, előadásokat tartott, a nőbizottságban tevékenykedett. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után a szakszervezeti mozgalomban működött.

A második világháború idején rendőri felügyelet alá helyezték, majd internálták. 1945 februárjában az MKP tagja, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) egyik megalapítója, első ügyvezető alelnöke lett. Az Asszonyok címmel indult lap szerkesztő bizottságának tagja volt, mely az egykori Nőmunkás szellemiségét képviselte. Később a Szövetkezeti Élet főszerkesztője volt, de mivel 1949-től látása erősen romlott, az aktív munkától visszavonulva csupán előadásokat tartott és önéletrajzának megírásával foglalkozott.

 

Regényeket is írt, néhány munkája:

  • Kilenc hónap (1919);
  • A jó Lujza (Louise Michel-ről, 1936)
  • Trier legszebb lánya (Marx Károlyné, Westphalen Jenny, 1938);
  • A nő a történelem sodrában (1942);
  • Szállj gondolat (emlékezések, 1961);
  • Kukoricán térdepelve (emlékezések, 1964);
  • Százarcú élet (emlékezések, 1975). 

 

/Első megjelenés: Csapó Ida- Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINők - NŐTÁRS, 2005)/

 

 

 

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Pikler Blanka könyvtáros, feminista (1883–1957)

december 27, 2016 - 20:21

A budapesti bölcsészkar hallgatójaként ismerkedett meg a nőmozgalommal, egy ideig a Feministák Egyesületének könyvárosa, majd titkára volt. Az egyetem elvégzése után a Fővárosi Könyvtár dolgozója, Szabó Ervin munkatársa. A Tanácsköztársaság alatti szerepvállalása miatt bebörtönözték, állásából elbocsátották, bibliográfiák és katalógusok készítéséből tartotta fenn magát. 1945 után a Kossuth Könyvkiadónál lektorként dolgozott. 

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.