Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

június 26, 2014 - 07:49
Az Asszonyok első számának vezércikkében így határozta meg a „demokratikus Magyarország első női lapjának” jelszavát:  „Építő munka, egyenjogúság, szabadság!”

Gárdos Mariska 1885.május elsején született, a kereskedelmi iskola befejezése után egyik alapítója, majd vezetőségi tagja volt a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének. Fiatal korától kezdve foglalkozott a dolgozó nők problémáival. Alapító tagja a Nők Asztaltársaságának, az 1905-ben induló Nőmunkás című lap belső szerkesztője, valamint a havonta megjelenő A dolgozó nő című szociális női lap felelős szerkesztője volt.

1904-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a gyári munkásnőket és házicselédeket tömörítő Magyarországi Munkásnő Egyesület, mely 1905. április 24-én tartotta első értekezletét Budapesten. Ezen az értekezleten Gárdos Mariska a politika mellett a nők magánéletéről is szólt, a szabad szerelem jogosságát hirdette “a szemünk előtt folyó erkölcstelenségekkel szemben". Itt beszélt arról is, hogy a munkásnők igen gyakran szexuális zaklatásnak is ki vannak téve munkahelyükön.

Az Olvasótábor, a Népszava első irodalmi mellékletének munkatársa volt. 1909-ben az Országos Nőszervező Bizottság titkára lett, 1912–13-ban az USA-ban járt előadókörúton. Rendszeresen publikált az amerikai Előrében, melynek egy ideig szerkesztője is volt. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság egyik szerkesztője. A Tanácsköztáraság leverése után emigrált, Bécsben és Prágában élt, újságokban publikált, előadásokat tartott, vezető szerepet játszott a Világosság-csoport munkájában. 

1932-ben hazatért, folytatja politikai tevékenységét, előadásokat tartott, a nőbizottságban tevékenykedett. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után a szakszervezeti mozgalomban működött.

A második világháború idején rendőri felügyelet alá helyezték, majd internálták. 1945 februárjában az MKP tagja, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) egyik megalapítója, első ügyvezető alelnöke lett. Az Asszonyok címmel indult lap szerkesztő bizottságának tagja volt, mely az egykori Nőmunkás szellemiségét képviselte. Később a Szövetkezeti Élet főszerkesztője volt, de mivel 1949-től látása erősen romlott, az aktív munkától visszavonulva csupán előadásokat tartott és önéletrajzának megírásával foglalkozott.

 

Regényeket is írt, néhány munkája:

  • Kilenc hónap (1919);
  • A jó Lujza (Louise Michel-ről, 1936)
  • Trier legszebb lánya (Marx Károlyné, Westphalen Jenny, 1938);
  • A nő a történelem sodrában (1942);
  • Szállj gondolat (emlékezések, 1961);
  • Kukoricán térdepelve (emlékezések, 1964);
  • Százarcú élet (emlékezések, 1975). 

 

/Első megjelenés: Csapó Ida- Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINők - NŐTÁRS, 2005)/

 

 

 

Ladányi Szeréna (Buchinger Manóné) pedagógus (1884–1940)

április 04, 2017 - 01:22

A szociáldemokrata nőmozgalom egyik megalapítója és vezetője már egyetemi évei alatt részt vett a munkásmozgalomban. Az Országos Nőszervező Bizottság alapító tagja, többször megválasztották a Budapesti Nőbizottság elnökének. Az 1914. március 8-án Magyarországon először megtartott nemzetközi nőnap első szónoka volt. 1918-ban beválasztották a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségébe. Aktív szerepet vállalt a nőmozgalomban, a Nőmunkás című lapnak megalakulásától egyik szerkesztője és cikkírója volt. 

Bédy-Schwimmer Rózsa (1877–1948) újságíró, feminista

június 24, 2014 - 19:02

1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét, amely a nők minden területen megvalósulandó egyenjogúságáért dolgozott, komoly nemzetközi kapcsolatokat is ápolva. A nők választójogáért küzdő nemzetközi egyesülethez, az International Women’s Suffrage Alliance-hez kapcsolódott, és e minőségében nyomást gyakorolt a parlamentre a választójogi reformról szóló törvénytervezet elfogadtatásában.

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója, író (1877–1942)

május 07, 2019 - 23:18

1877-ben született nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet.