Elizabeth (Betty) Beecroft (1748 – 1812)
John Skirrow cserzővarga lánya 1748-ban született Angliában, a Yorkshire megyei Otley-ban. John korán meghalt, a mesterségét folytató fiának Betty segített a műhelyben egészen addig, amíg feleségül nem ment George Beecroft-hoz, az évek során egy fiuk és egy lányuk született. A Leeds közeli Bramley-ban éltek, ahol bérelt földön gazdálkodtak.
Betty gyerekkorától részletes naplót vezetett mindennapjairól. Ebből tudjuk, hogy a család egyik fontos jövedelemforrása volt a vaj, melyet helyben készítettek és a környező piacokon árusítottak.
1779 októberében részletesen leírta, hogyan győzte meg arról a férjét, hogy a földbérletük lejártakor komolyabb vállalkozásba kezdjenek. Az Aire folyó partján volt egy nagyobb kiadó birtok, amelyen a XIII. századtól működő Kirkstall vasgyár – az első Angliában – is állt, erre vetett szemet Betty. Férje nem nagyon akart belemenni, de a meggyőződéses metodista hitű asszonynak végül sikerült őt meggyőznie, ahogyan naplójában lejegyezte:
„Isten kegyes gondviseléséről beszéltem neki, amely ebben az ügyben annyira nyilvánvalóan megmutatkozott, és ha ezt most nem ragadjuk meg, sohasem kapunk még egy lehetőséget.”
A vállalkozáshoz saját pénzük nem volt elég, partnereket kellett találni. A számbajöhetőket Betty választotta ki, alapos megfontolás után a Butler család két tagja mellett döntött, az egyik George hugának a férje, a másik a Lichfield-i békebíró volt.
A pénzt kifizették, a papírokat 1779. május harmadikán aláírták. A farm George, a vasgyár Betty feladata lett. Részlet naplójából:
„Elvállaltam az üzletet és a könyvelést, az adásvételt és a munkások felvételét.”
A vasgyár felvirágzott az új vezetés alatt. A meglévő vízikerekeket kicserélték, az apátsági malomtól idevezető csatornákat kiszélesítették. A csavarkészítő részleget felújították, lemezhengerlő műhelyt indítottak be, és 1798-ben kavarókemencét is építettek. Vasat importáltak Hollandiából, Oroszországból és Svédországból. Az 1790-es évektől már nemcsak vasrudakat, oszlopokat, csavarokat és lemezeket gyártottak, hanem rátértek a kifizetődőbb késztermékekre, ezek kezdetben ásók, lapátok voltak, majd 1798-ban elkészítették az első kocsitengelyt, ezek és egyéb tengelyek lettek később a gyár specialitásai. Ebben az időben már Betty fia, George, és John Butler fia, Thomas is partnerek voltak a cégben.
Az idő múltával Betty szerepe a gyár vezetésében csökkent, bár a könyvelésben egészen 1805-ig segített.
Betty Beecroft 1812-ben halt meg. Temetésén a pap így búcsúzott tőle:
„Betty legendás volt szorgalmáról, takarékosságáról, önállóságáról, tisztességéről, határozott gondolkodásáról és őszinte hitéről. A gondviselésbe vetett meggyőződése mellett pedig rendkívül rátermett üzletasszony is volt.”
"Betty rátermett üzletasszony is volt.”