Hester Pinney (1658–1740), üzletasszony

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Hester Pinney (1658–1740), üzletasszony

április 25, 2013 - 11:28

1658. július harmadikán az angliai Broadwindsor-ban született, John Pinney presbiteriánus lelkész és felesége, Jane French tíz gyereke közül nyolcadiknak. 

Az 1680-as évek elején John vitába keveredett egyháza vezetőivel, ezért rövid úton kirúgták. A család vállalkozásba kezdett, a csipkekereskedésben a szülők és a lányok egyaránt részt vállaltak. Hester nővérével, Rachellel 1682-ben Londonba költözött, a Seven Stars fogadóban laktak, a Royal Exchange (London kereskedőközpontja) közelében. Honiton (Devon) környékén készített csipkét árultak, valamint Antwerpenből finom cérnát importáltak,melyet a csipkekészítőknek adtak el.

A XVII. század végén nem sok nő foglalkozhatott üzlettel, ők is főként férjezett vagy özvegyasszonyok voltak, akik a családi vállalkozást vitték tovább. Hester Pinneyt üzleti szimata, gyors döntési készsége, jó kapcsolatteremtő képessége segítette a sokszor ellenséges környezetben.

1685-ben Hester igen kényes, nehéz helyzetben bizonyította remek tárgyaló- és rábeszélőképességét. Öccsét, Azariah Pinney-t kötél általi halálra ítélték a Monmouth-felkelésben való részvételéért. Hester megvesztegette George Penne-t, akinek hatáskörébe tartozott a felkelők ügye, hogy a halálbüntetést változtassák száműzetésre. A vesztegetési pénzt az Írországban lebonyolított csipkeüzletek fedezték – John Pinney abban az időben ott lelkészkedett. Azariah-t a karib térségben lévő Nevis szigetére deportálták, ahová hamarosan csipkét importált cukorért cserébe.

Hester közben tovább bővítette tevékenységét. A kereskedésen felül csipkejavítással is kezdett foglalkozni, valamint sógornőjével közösen csipkekészítő tanoncképzést indítottak lányoknak. Mint londoni székhelyű kereskedő, Hester lett a vidéki rokonok bankára, és az 1680-as évek végére a kereskedés mellett kölcsönügyletekkel is foglalkozott. Annak ellenére, hogy önálló döntései gazdaggá tették a családot, apja és fivére szigorúan ellenőrizte magánéletét.   

John Pinney 1705-ben bekövetkezett halála után lánya nem foglalkozott tovább a csipküzlettel, a sokkal izgalmasabb pénzügyi spekulációkba kezdett. Kiváló üzleti memóriája, jó döntéshozó képessége miatt családtagjai feltétlenül megbíztak benne, tanácsait megfogadták, bár szókimondását néha kényelmetlennek tartották. 

London, XVII. század

 

Hester Pinney számtalan kérőjét kosarazta ki. Hogy a függetlenségéhez ragaszkodott, vagy testvérei szerencsétlenül alakult házasságai riasztották el, nem tudni. Saját háza nem volt, általában fogadókban lakott, ahol üzleti megbeszéléseit is bonyolította. Jómaga kerülte a fényűzést, egyszerűen élt, kevés személyes tárgya volt, de testvéreinek gyerekeihez rendkívül nagylelkű volt, támogatta londoni tanulmányaikat. 

Valószínűleg szeretője volt ügyvédje, George Booth, aki Hester tengerentúli üzleteit intézte. Az ügyvéd 1717-ben végrendeletének végrehajtójává nevezte ki, és rábízta pénzügyeinek intézését is. 

Hester Pinney 82 éves korában, 1740. február 19-én halt meg, végrendeletében hatalmas vagyonát rokonai között osztotta szét. 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.