A feladat innen származik (nagyon lassan tölt be, légy türelmes, a 18. feladatról lesz szó, de ha nem akarod feltétlenül a saját szemeddel látni, alatta idézem).

Idézve az ominózus példaszöveg, leánygyermekem ma írt dolgozatából:

18.    Egy osztályba 16 lány és 18 fiú jár. Egy délutáni összejövetelre a lányok aprósüteményt készítettek a fiúknak.

Mindegyik lány ugyanannyi darabot sütött és az is kiderült, hogy mindegyik fiúnak ugyanannyi darab sütemény jutott.

A sütemények száma 400 darabnál több volt, de 500-nál kevesebb.

a) Hány darab sütemény készült?

Dani csak Brigitta rombusz alakú süteményeiből kapott (a sütemény méretei az ábra szerintiek)…

Milyen élethelyzet az, amikor egy osztályban, ahová 34 gyermekkorú tanuló jár, csakis a lánygyermekek dolgoznak, fizetnek, és mégcsak nem is az egész osztálynak, hanem kifejezetten a fiúknak készítenek süteményt?

Hát ezen a rendezvényen a lányok nem ettek? A saját vagy egymás  süteményeiből?

Evésre csakis a fiúknak volt lehetőségük, a más által megdolgozottból?

Mégis, milyen buli az, amire  a lányok készülnek, már előre dolgoznak, meg persze a rendezvényen ők szervíroznak, viszont nem esznek,  és utána meg persze naná, hogy mindenki képzete szerint a végén majd ők is takarítanak és mosogatnak el?

Miféle világ az, amiben egy ilyen arcátlanul egyenlőtlen helyzet olyan természetes, hogy simán megkapja a korrektúrát, OKÉV pecsétes fejlécet (2011 !), nyomtatást, terjesztést úgy, hogy mindez senkinek fel nem tűnik?

S akinek utólag mégis feltűnik - és ez vagyok én -, az a csúnya-hülye feminista, ugye. Még véletlenül sem ez a lánygyereket robotnak és nem embernek feltüntető szöveg és társadalmi hozzáállás az arcátlanul hímsovén, igen.

De egyáltalán  hogyan lehet ennyire sztereotíp egy feladat ? Mi a feladatgyártók munkaköre, a tőlük való elvárások, hol a szakmaiságuk, humanitásuk van-e ? Tanárok egyáltalán?

Mi lehet az a központi ukáz , ami ezt szüli ? Gyárts igazságtalan szöveget, amivel a lánygyermekeket a rabszolgaszerepre, a fiúgyermekeket pedig annak kihasználására kondicionálod ? Vagy csak írd le azt, ami neked természetes, és teszünk rá, hogy milyen érzés ezt az olvasóközönségnek megemészteni, elfogadni, elkönyvelni ? Hogy milyen következényekkel jár?

De könyörgöm, hát mindenkinek természetes az ebben az országban, hogy a gyereklány nem eszik a saját buliján, csak dolgozik???  Kinek buli ez?

Sajnos azt is el kell mondjam, hogy a példa teljesen életszagú,  ma a középiskolákban valóban így megy ez: a diákkirály-választások egész kampányhadjáratát a lányok csinálják a fiúk ázsiójának növelésére. Salátabár, sütemény, teremdekoráció, satöbbi. A lányok dolgoznak, a  lányos házak állják a költséget,  a fiúk meg végigeszik, sokszor meg sem becsülve, olykor egyenest leszólva (!), sőt eldobva (!!!) a nekik potyán jött falatokat.

Milyen bántó már ez, amikor éjjelbe hajlóan sütő, melegszívű, kihasználható, dolgos és jólnevelt gyermekem szemében a könny csillog, mert hát 50 fiú között biztosra vehetően  akad 1-2 ekkora tahó is. És az átlag sem sokkal különb persze, mert párhuzamosan azzal, hogy egyre nehezebb előteremtenie a szülőnek az ételre / megélhetésre valót, az iskolai szemetesben látom, hogy a gyerekek évről évre egyre lazábban dobálják ki még az otthonról hozottal is - hát még a másét.

És a kampány több hetes strapája után - mely aránytalanul a lányokat terheli, ugyanakkor számukra gyakorta bántó - a kizárólag fiú-jelöltek bezsebelik a szavazatokat, az alsóbbéves lányok rajongását - aztán lelépnek, megsértődnek, fennhordott orral frusztrálódva, a társakhoz szóló köszönöm nélkül. Merthát ugye nem ők nyertek, mivel ez  -ajánlanám érettségi feladatnak-  5 végzős osztály esetén 4-nél  biztosan bekövetkezik, azaz 80 % a kudarcélmény valószínűsége.

A háttérmunkásoknak pedig abból a 20 % esélyű dicsőségből sem sok jut, de legalább ezek a szegény, kihasznált lányok lelkesedve hihetik, hogy "ez jó mulatság, férfimunka volt..."

Tudom, mert pontosan ezt csináltuk végig leánygyermekemmel az őszön :  tanulás helyett ez ment hetekig :  teremdekorálás, sütés-főzés, kampányvideó, utána meg a szalagavató tánc tanulása csupa hajnali órán... 50 ezres ruhakölcsönzések, rongyrázás és ehhez méltóan üres fejek. Az  1970-80-as években ilyen pénz- és energiapazarló majomságok, amiket a rendszerváltás óta felvettek a középiskolák, élükön az "elitgimnáziumok"-kal, egyáltalán nem voltak. Mi tanultunk. És mi lányok is tudtuk a fizikát, anyáink között még bányamérnök is volt, s belőlünk is lett.

Királyválasztás max. az egyetemen, jóval intellektuálisabb formákban.

Általános iskolában amúgy manapság még lányok is indulnak  király-jelöltként  - merthát már oda is leszivárgott ez a szokás.

Ám középiskolában már végképp "helyrezökken" a hierarchia és nemi identitás, ugye a "természet" (még a matekpéldákban is sulykolt) rendje, egyre inkább a felnőtt-világ lesz a minta. Ezért  a nő mint vezető - és egyáltalán mint a  csodálat évezredes tárgya -  ma már egyszerűen elképzelhetetlen.

S még ott is automatikusan így megy ez, ahol a gimnázium igazgatója történetesen nő.

S ahogy közeledik a nagybetűs élet, úgy testálnak rá egyre több ilyen munkás háttérfeladatot ingyen a lányokra  - leginkább persze  a reprodukció emberpróbáló feladatát minimálbéren vagy még annyin se - és párhuzamosan lubickolnak a dicsőségben, pénzben, lehetőségekben egyre inkább a fiúk, katonaságot, polgári szolgálatot mára teljesen megúszva, házasság nélküli n+1-edik kapcsolatukban pedig vagy meglépnek a tartásdíj elől, vagy méltóztatnak "eltartani" a nőt nagy kegyesen. De ez már csak az ő döntésükön múlik, mert társadalmi garanciák erre nincsenek.

Pedig ha valamire, hát épp erre kéne a társadalmaknak szerveződniük.

Ha én ma fiatal lány volnék, nem vágynék erre a mára semmivé erodált női nemi szerepre, az biztos. 20-30 éve még sokkal kiegyenlítettebb volt ez a dolog. Bár gyermeket szülni akkor is nagy áldozat volt, mint azt elmondtam már itt.

A helyzet azóta viszont csakis romlott, mint az a Népszabadság épp mai cikke utal rá az utolsó soraiban: http://nol.hu/mozaik/a_hazimunka_csokkenti_a_ferfiak_libidojat_

A fenti cikk megintcsak nagyvonalúan a férfi libidóját nevezi libidónak és a férfi szexualitását szexnek. Ha a nőét is említésre érdemesnek találta volna, akkor egész más következtetéseket vont volna le, ld. a problémát szintén tőlem, itt.