Baranyai Júlia tanár, művelődéstörténész (1906–1982)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Baranyai Júlia tanár, művelődéstörténész (1906–1982)

március 18, 2017 - 23:25

A Drávaszög első néprajzi kutatója Monyoróson született. Vörösmarton és Pécsett tanult, az egyetemet német-latin szakon Belgrádban végezte. A vörösmarti algimnáziumban tanított, tanári munkája mellett a vidék múltját kutatta, tárgyi és szellemi emlékeit gyűjtötte. Komoly része volt a létrehozásában. (Lásd a fotóalbumot!) Horvátországban a Baranyai Júlia Népfőiskola őrzi nevét.

Néhány munkája:

  • Gyertyafény.
  • Laskó, egy régi falu krónikájából;
  • Vízbe vesző nyomokon.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Banga Ilona biokémikus (1906–1998)

február 06, 2018 - 12:18
Banga Ilona biokémikus

Hódmezővásárhelyen születt, a szegedi egyetem természettudományi karának hallgatója volt 1924-től, 1925-27 között a bécsi egyetemet látogatta, 1929-ben készítette el doktori értekezését. 1931-től a szegedi egyetem Orvos-Vegytani Intézetben dolgozott Szent-Györgyi Albert mellett, 1940-ben kapta meg egyetemi magántanári kinevezését. Értékes publikációi alapján több külföldi intézet hívta meg, járt Bécsben, Liègeben, Oxfordban, Nápolyban.

Alapvető felismerései voltak, azonban a további kutatással Szent-Györgyi Straub-F. Brunót bízta meg.

Tedeschi Borbála, az első magyar női bölcsészdoktor

február 24, 2019 - 00:41

1869-ben született Temesváron. Jómódú apja, Tedeschi János Gusztáv testvéreivel gőzmalmot, vasöntödét, edény- és épületvas-kereskedést üzemeltetett. Anyja egy patikus lánya, Graff Mária. A családban tizennégy gyerek született, tizenegy érte meg a felnőttkort, Borbála ("Betti") az öt lány egyike. A szülők minden gyereküket iskoláztatták, de ekkor a lányoknak jóformán csak a tanári pálya állt rendelkezésre. 

Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.