A nőmozgalom egyik legsokoldalúbb alakja az első nők közé tartozott, akiket beválasztottak a német parlamentbe. Apja orvos, anyja ismert nőmozgalmár volt. Mivel német egyetemek nem vettek fel női hallgatókat, a zürichi egyetemen tanult, 1896-ban doktorált. Hazatérése után vegyészként dolgozott, a gyárakban tapasztalt körülmények felháborították, különösen a női-  és gyerekmunkások kizsákmányolása. 1909-től a  Deutschen Vereins für öffentliche und private Fürsorge vezetőségi tagja volt. A Soziale Frauenschule und Sozialpädagogisches Institut tanára volt, 1925-ben létrehozta  a Deutsche Akademie für soziale und pädagogische Frauenarbeit-et. 1921-ben lett parlamenti képviselő. 1933-ban minden tevékenységtől eltiltották – egyik nagyanyja zsidó volt. 1946-ban, közel 70 évesen, a heidelbergi egyetem tanárává nevezték ki. 80. születésnapján megkapta a Verdienstkreuz des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland kitüntetést.