Virág, puszi, nemi erőszak

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Virág, puszi, nemi erőszak

május 14, 2016 - 00:00
Az áldozatok nem véres bosszút akarnak, csak igazságot.

/A szöveg először a -n jelent meg./

„Haddaggyammáreztoda” – motyogja nem túl intelligensen a tisztességben megőszült erőszaktevő egykori áldozatának. Takáts Zsuzsanna, higgadt, udvarias ember lévén, elfogadja a szituációhoz vajmi kevéssé illő csokrot. A kamera rögzíti a jelenetet.

Az előzmények szerint nem csak Kiss László akart bocsánatot kérni, de Takáts Zsuzsanna is szerette volna ezt a találkozót, mégpedig azért, hogy a szembenézés által le tudja zárni magában a történteket. Eddig érthető, de mi szükség volt arra, hogy a találkozó a nyilvánosság előtt történjen? Az embereket meg kell nyugtatni, „nem kell ebből további hisztériát csinálni” – Takáts Zsuzsa szándékai e téren sajátosan egybevágtak Kiss Lászlóéval. Ezt is meg kell értenünk. Ahogy Balogh „Vakkomondor” József élettársa, Sánta Terézia esetében is próbáltam – többnyire hasztalan – elmagyarázni: ha az áldozat megbocsátása a nők elleni erőszak szempontjából nem is szerencsés üzenet, akkor sem terhelhetjük az ügyet, illetve a küzdés felelősségét egyes, a médiában ismertté váló áldozatokra. Nem várhatjuk el tőlük, hogy megfeleljenek bármiféle „ideális” áldozati viselkedésnek, netán egyenesen ikonná váljanak, mozgósítsanak más áldozatokat és bekapcsolódjanak az erőszak elleni küzdelembe.

Akármi is van mögötte, ha Takátsnak megkönnyebbülést hozott, hogy elfogadta a bocsánatkérés e formáját, akkor ezt tiszteletben kell tartani, hiszen joga van a saját egyéni ügyére és nem egy társadalmi problémára reagálni úgy, ahogy ő jónak látja  – akkor is, ha ez kifogja a szelet azok vitorlájából, akik a rendszerszintű erőszak megnyilvánulását látták meg az esetében, sőt akkor is, ha ezzel csalódást okoz azoknak az áldozatoknak, akik épp a meg nem bocsátásából merítettek erőt. (Ennek az erőnek egyébként nem kell szükségszerűen elvesznie! Már csak azért sem, mert a bátor kiállás tényén a felemás fejlemények mit sem változtatnak.) Furdal is némileg a lelkiismeret, hogy nyilvános felületen reflektálok az általa az ügy lezárásának szánt interjúra  – ugyanakkor az a kérdés sem hagy teljesen nyugodni, hogy Gyárfás és Hargitay miért Kisst megelőzve keresték fel Takátsot, és vajon mit mondhattak neki. Erről a találkozásról nem láthattunk vágatlan felvételt. 

Lehet persze, hogy valóban csak bocsánatot akartak kérni – de ugyan miért kellett a gúnyosnak ható virágokon túl a női mivoltát még modorosabban hangsúlyozó puszijaikat ráerőltetni, miért nem tartották magukat a másikat egyenrangú félként megtisztelő kézfogáshoz? Aki még egy nemi erőszakot magában foglaló ügy kapcsán is a nemi különbségeket hangsúlyozza, az nem lovagias úriember, csak nem érti egy ilyen bocsánatkérés lényegét: legalább most elismerni az áldozat emberi mivoltát és méltóságát. (Az efféle otrombaságok előfordulásának esélye miatt is fontos lett volna, hogy az ügyvéden kívül egy pszichológus vagy áldozatsegítő szakértő is jelen legyen a felvételnél.) Takáts nagyvonalúan reagált, és tette ezt Kiss tétova bocsánatkérése alatt is – az ötperces beszélgetés során kettejük közül ő volt a feltűnően empatikus fél, és még azt a helyzetet sem használta ki arra, hogy odaszúrjon egyet az egykori erőszakolójának, amikor az – ki tudja, miért? – korábbi rákbetegségével hozakodott elő.

Kiss ráfaragott, mert (ahogy az erőszakos cselekmények áldozatai nem ritkán) Takáts is ráktúlélő – de nem volt mitől tartania. Az áldozatok nem véres bosszút akarnak, csak igazságot. Azt, hogy higgyenek nekik, a velük történteket ne hazudtolja meg senki, és a maga elkövető se tagadja többé a tettét.

Elégtétel-e a közvetett beismerés a valamikori, kitűnő érettségijére büszke, de – mivel a bűncselekményt megelőző éveit egy szigorú gimnáziumnak a magánéletre is kiterjedő, korlátozó szabályai szerint élte – a világ mocskából még keveset sejtő lánynak? Takáts Zsuzsanna még ma is magában keresi a hibát (az elejtett félmondatokra a 24.hu csúnyán rászállt, éppen ezt kiemelve címnek), ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy nem volt oka gyanakodni. Egykori önmagát látja viszont a most érettségiző diákokban, de nem csak a kemény tanulás a közös pont. Hiába a sok tárgyi ismeret, van, amire az iskola 55 évvel ezelőtt sem tanított meg, és nem tanít meg ma sem: egymás emberi méltóságának tiszteletben tartására, valamint az erőszakmentes kommunikációra és a szexuális belegyezés, kölcsönösség fontosságára. Hiába van erkölcstan, ilyesmiről a vonatkozó ENSZ CEDAW-ajánlások dacára sem esik szó. Pedig az erőszaktevők nagy többsége – az elterjedt tévhittel ellentétben – nem pszichopata a szó orvosi értelmében, hanem a társadalmi helyzeténél fogva feljogosítva érzi magát a hatalma fitogtatására és a (fizikailag) gyengébbek uralására.

Ez az a magyarázat, amit a szabódó Kiss – aki csak papagájként ismételte a valószínűleg az ügyvédje által gondosan betanított mantrát: „az ítélet megtette a hatását”, majd megkoronázta a nagypapaszerep említésével – vonakodott megadni az egykori motivációkat firtató riporternek. Talán mert ő sem érti, még most sem. Ha értené, eszébe sem jutott volna feltenni Takátsnak a kérdést, amitől engem is kirázott a hideg, és el sem merem képzelni, hogy az egykori áldozat mit érezhetett, amikor erőszakolója így szólt:

„Adhatok egy puszit?”

Kiss nem érte fel ésszel, hogy ilyen helyzetben külön ügyelnie kellene a másik ember határainak tiszteletben tartására a legapróbb gesztusok szintjén is.

Persze, nézhetnénk a dolog jó oldalát is: az1961-es eseményekkel ellentétben legalább most engedélyt kért, és tudomásul vette a nemleges választ. Részben. Van hova fejlődnie, mert jobb ötlet hiányában kézcsókkal bizonyította, hogy márpedig ő milyen gáláns. Ami minimum bizarr.

Hatékonyabban bizonyítaná a megbánását, ha ezek után valóban távozna  közéletből. Mondjuk, örökre.

 


Ha Önt vagy ismerősét szexuális erőszak érte, hívja a segélyvonalát. Telefonszám: 06-30-982-5469. Hívható péntekenként 10–14 óráig.

 

 

5 férfi megerőszakol egy tizenéves lányt, a bíróság szerint azonban ez még nem nemi erőszak

április 27, 2018 - 21:23
Tüntetők Spanyolországban. Fotó: BBC/EPA

Ezrek vonultak utcára Spanyolországban csütörtökön, hogy tiltakozzanak egy bírósági ítélet miatt. A felháborodás oka, hogy egy navarrai bíróság felmentett öt férfit a nemi erőszak vádja alól, és csupán szexuális visszaélés miatt ítélte el őket.

Mi a nemi erőszak kultúrája? Gyorstalpaló férfiaknak

október 25, 2018 - 00:00

Képzeld el milyen lenne, ha valaki egy szép napon tökön rúgna. Jó erősen, és ráadásul szándékosan.

Összerogysz. Érzed a fájdalmat. Épp hogy el nem ájulsz. A hányás szélén vagy.

És aztán megint tökön rúgnak. És megint.

Képzeld el, hogy először akkor történik veled mindez, amikor 12 éves vagy.

Képzeld el, hogy egy 38 éves nő teszi.

Képzeld el, hogy ez a nő az anyád barátja, akivel üzleti kapcsolatban is áll.

Szerelemféltés

szeptember 27, 2010 - 06:00

A nők elleni erőszakkal foglalkozók gyakran szembesülnek azzal, hogy ha egy férfi megöli párját vagy feleségét, akkor a média „szerelemféltésből”, „féltékenységből” elkövetett gyilkosságról beszél. Erre a nagyon káros eufemizációra jó példa a szombati Fókusz Plusz adása, amit főműsoridőben, valószínűleg nagyon magas nézettséggel vetítettek, „" címmel. 

A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából: interjú Wirth Judittal (NANE)

november 25, 2011 - 10:53
Wirth Judit

A világnap és a hozzá kapcsolódó 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen (11.25.-12.10.) című rendezvénysorozat kapcsán Wirth Juditot, a NANE Egyesület munkatársát kérdeztük a családon belüli erőszak jelenségének Magyarországi vonatkozásairól. 

-Mivel foglalkozik a NANE Egyesület?

Részvét a doktornőnek...

június 13, 2012 - 14:25
A kép illusztráció.
"Egy féltékeny rendőr agyonlőtte riválisát, majd magával is végzett. Balatonfüred közvéleménye ezek után egy emberként zúdította haragját a rendőr felesége, Edit nyakába, miközben a két férfit a történet tragikus hőseként emlegetik." Hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt a balatonfüredi kettős gyilkosság - pedig a történet csak a szokásos "családon belüli erőszak" esete, némi ismertséggel tetézve.
 
A bulvárlapok csemegéznek a történeten és így summázzák a lakossági fórumokon tapasztalt részrehajlásokat :

Több mint 200 millió hiányzó lány, akik tolvajként jöttek a világra

április 27, 2015 - 13:11

A fiatal gyerekorvost férje és anyósa ultrahangos vizsgálatra kényszerítette, és kiderült, hogy ikerlányokkal terhes: bezárták, éheztették, verték, lelökték a lépcsőn, hátha elvetél, de sikerült megmenekülnie, és örül, hogy két szép lánya született. Egy kínai párnak a szigorú egyke politika ellenére három lánya lett:  a harmadik titokban, ma is illegalitásban él, papíron nem létezik, a család retteg a büntetéstől. A szülők ezer kilométerre dolgoznak egy gyárban, minden pénzüket a három gyereket külön-külön nevelő rokonoknak küldik,  és évente egyszer tudják meglátogatni a kicsiket.

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46

„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.