Szegény, szerencsétlen bántalmazó

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Szegény, szerencsétlen bántalmazó

február 28, 2014 - 08:31
Olyan cikk jelent meg a minap a Velencei Hírhatár című portálon, hogy még mindig próbálom megfejteni, hogyan nem esett atomjaira a szerkrendszerük félórán belül.

A kép illusztráció.

Olyan cikk jelent meg a minap a című portálon, hogy még mindig próbálom megfejteni, hogyan nem esett atomjaira a szerkrendszerük félórán belül. Ne is szaporítsuk a szót, nézzük csak:

2014-02-23 17:34:00

Az elembertelenedő társadalom. Kitiltották otthonából a 80 éves, idős férfit

Mert összekapott 75 éves asszonykájával. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményéből csak annyi derül ki a férj bántalmazta feleségét, aminek utána a kiszálló rendőrök a bántalmazót voltak kénytelenek kórházba szállítani. Állítólag erőszakos viselkedése során elesett, megsérült.

A rendőrség tette dolgát. Csípőből megtiltotta neki, hogy a kórházból hazamehessen. Ideiglenes távoltartó végzést hozott. Mehet, ahova akar, de otthonába nem, ha kiengedik a hospitálból. Kapualjba, híd alá, bárhova, csak közterületre ne, mert ott tilos életvitelszerűen tartózkodni.

Belegondolt döntésébe a hatóság embere? Őrzünk és védünk!

Védünk? Így?

Mert a bácsi akárhogy is viselkedett, joga van arra, hogy állama megvédje. Elitélendő a tette, ha valóban úgy van ahogy a közlemény leírja. Na, nem vitatjuk a rendőrség igazmondását, csak kevésnek tűnik az idő a teljes körű kivizsgálásra.

Valószínű a pár már hosszú ideje él boldog házasságban, az is valószínű, hegy nem ez az első idáig fajuló perpatvar boldog házasságukban. Elég szép korúak ahhoz, hogy a mai elvárható normáktól avíttabb szokásrendszer határozza meg életvitelüket. Ők így voltak boldogok, egészen tegnapig. Szerintem már ma is, mert valószínű a nejnek idős kora ellenére van annyi esze, mint sokaknak nem – és máris visszafogadta apucit közös otthonukba. Talán még ápolgatja is, hiszen a bunyó áldozata végül is ő lett – minden tekintetben.

Szép is lenne, ha mindenkire ilyen könnyedén szabnának ki távoltartási végzést. Például a parlamenti képviselőkre, akiknél nem ritka az ismertetett esetnél súlyosabban bántó magatartás. Vagy az emberek önérzetének, lelkének súlyos megsértése nem tartozik a bántalmazás kategóriájába?

Igaz őket csak a parlamentből lehetne kitiltani, de már azzal is sokat nyernénk. Az ő példájuk lehet, emberibbé tenné ezt az egyre jobban egymás gyűlöletére és kirekesztésére épülő társadalmat.

- Lepsényben kért egy 75 éves néni rendőri segítséget 2014. február 22-én délután. A helyszínen intézkedő járőrök megállapították, hogy a 80 éves férje bántalmazta a bejelentőt. A férfi erőszakos viselkedése során elesett, minek következtében megsérült, ezért kórházba szállították az OMSZ munkatársai. A rendőrök a bántalmazóval szemben ideiglenes távoltartó végzést hoztak, mely hatálya alatt nem térhet vissza otthonába.

Elsőre talán kissé meglepő a tálalás, de ha jobban belegondolunk, végeredményben ebből is lehet tanulni, mint mindenből. Néhány konklúzió:

1. Ha egy házasság régóta tart, akkor az csak jó lehet.

Nyilván kizárhatjuk, hogy

  • esetleg rettegésben él az egyik fél, és a bosszútól való félelmében nem mer válni,
  • nem akar hajléktalan sem lenni, hiszen egy lakásból nem lesz kettő, a húszezer forintos nyugdíjából pedig képtelen volna egy albérletet fenntartani,
  •  eleve úgy nevelték, hogy a válás bűn, pokolra jutsz miatta, inkább tűrj csendben, s tiéd a mennyek országa.

2. Ha idős párról beszélünk, a bántalmazás teljesen oké.

Hát igen, szerencsére csak a modern, emancipálódott, karrierista fehérnépek hisztiznek, ha terrorizálják őket, egy idős asszony azért még tudja, hol a helye: feldagadt szemmel, vérbe fagyva a konyhapadlón, mert megkérdezte, miért itta el az embere mindkettejük nyugdíját már megint. Csupán pillanatnyi elmezavar volt az is, hogy segítséget mert kérni – nyilván már megbánta.

3. A testi-lelki terror igazi áldozata mindig a bántalmazó, szegény.

Fontos, hogy utolsó leheletünkig küzdjünk mindazok jogaiért, akik rendszeresen verik életük párját, hiszen végtelenül szenvedhetnek szegények.

4. A rendőrségnek nincs köze a bűncselekményekhez, úgyis elfogultak mindig.

Á, kicsit sem posztkommunista attitűd, hogy a rendőrséget ki kell hagyni az események folyásból, mert csak bajt okoznak mindig. Ez az igazság: a jogállam illúzió, ha bántanak, nehogy segítséget kérj, inkább nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel pusztulj bele! Különösen igaz ez, ha családon belüli erőszakról és/vagy szexuális visszaélésről van szó, elvégre az csak a szegény, szerencsétlen bántalmazóra és rád tartozik. Kettőtök titka.

5. Cikket úgy érdemes írni, mintha a héten kaptuk volna csak meg a “MÁR TUDOK OLVASNI” jelvényt.

Ne cifrázzuk: a nyelvi igénytelenség súlyt ad a mondanivalónak. A súlyos érzéketlenség pedig voltaképpen megkoronázza azt.

Javaslom, a kedves cikkíró tegyen valamit a társadalom elembertelenedése ellen: például fogadja be ezt a kedves öregurat, hátha őt is elnáspángolja és megrugdossa, és soha életében nem szabadul már meg “szegénytől”.

/Első megjelenés a szerző ./


Bántalmazás esetén hívható:

  • OKIT: 06-80-20-55-20 (minden nap 0-24)
  • NANE: 06-80-505-101 (este 6 és 10 között)
  • PATENT jogsegély: 70/252-5254 szerda 16-18, csütörtök 10-12

 

 

Szerelemféltés

szeptember 27, 2010 - 06:00

A nők elleni erőszakkal foglalkozók gyakran szembesülnek azzal, hogy ha egy férfi megöli párját vagy feleségét, akkor a média „szerelemféltésből”, „féltékenységből” elkövetett gyilkosságról beszél. Erre a nagyon káros eufemizációra jó példa a szombati Fókusz Plusz adása, amit főműsoridőben, valószínűleg nagyon magas nézettséggel vetítettek, „" címmel. 

Miért nem jó a "családon belüli erőszak" kifejezés?

szeptember 17, 2012 - 23:07
Állítólag a cselekmény ilyetén megnevezése negatív dolgot társít a magasztos család fogalomhoz. Értehetetlen  szemforgatásnak látom ezt:
elkövetni nem annyira ciki, de nevén nevezni, azt igen. Olyasvalaminek érzem, mint a kliens háttérben maradását. Habár ő a főbűnös, mégsem szabad róla beszélni.
 

Pussy Riot vs. nyíregyházi "hölgyek" - a lányok és a törvény

szeptember 08, 2012 - 23:00

Ha nem várna a Pussy Riot három tagjára szabadságvesztés, most egy kávé mellett jóval kellemesebb témákról elmélkedhetnék. Például arról, hogy milyen minőségűek a politikai performanszaik zeneileg, nevezhetőek-e egyáltalán punkegyüttesnek, és mennyiben értek egyet a figyelemfelkeltő módszereikkel.