Relle Gabriella operaénekes (1902–1975)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Relle Gabriella operaénekes (1902–1975)

október 02, 2019 - 00:48

A budapesti Operaházban 1924-ben, főiskolásként debütált, a Lohengrinben Elza szerepét énekelte. Nemcsak itthon, de külföldön is komoly sikerei voltak, a berlini Staatsoper rendszeresen hívta vendégfellépésekre. Pályafutása során az operairodalom szinte valamennyi szoprán szerepét eljátszotta, kritikusok szerint különösen Puccini operáiban nyújtott rendkívüli teljesítményt. Főbb szerepei: Liu (Puccini: Turandot); Mimi (Puccini: Bohémélet); Tosca (Puccini); Sieglinde (Wagner: A walkür); Gilda (Verdi: Rigoletto); Dorabella (Mozart: Così fan tutte); Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület).

 

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ferenczy Noémi festő, gobelinművész (1890–1957)

június 15, 2019 - 00:56

Művészcsaládból származott, szülei, testvérei valamennyien ismert alkotók. Apjánál kezdett rajzolni, majd szövést a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanult. Hazatérése után Nagybányán élt, ott készítette első önálló falikárpitjait, melyeket a budapesti Ernst múzeumban állított ki. A tervezéstől a kivitelezésig mindent ő csinált, a fonalfestéstől a szövésig. 1945-től haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kossuth díjat, 1952-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. Alkotásai magyar és külföldi múzeumokban egyaránt megtalálhatók.  

Szabóné Nogáll Janka író (1861–1924)

október 13, 2017 - 14:22

Gyulán született törvényszéki bíró lányaként, 1876-ban Nagyváradon szerzett tanítói oklevelet, de végül sosem tanított. 1878-ban jelent meg nyomtatásban első elbeszélése, írásait rendszeresen közölte a Fővárosi Lapok, a és a Magyar Népvilág. A Divat Szalon és a Háztartás című lapok szerkesztője volt. 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaság tagjai közé.  

Fáylné Hentaller Mariska író (1850–1927)

május 09, 2019 - 23:12

1856-ban született Jászberényben. Tizenhat éves korában hozzáment Fáyl Frigyes zenetanárhoz. 1879-ben megözvegyült, ezután kezdett írással foglalkozni. Művei főként ifjúsági regények és elbeszélések.

Az elsők között érezte át annak a felelősségét, hogy a női teljesítményeket össze kell gyűjteni és jelentőségüket méltányolni kell. 1889-ben jelentette meg és ajánlotta egykori tanárának,nak A magyar írónőkről c. művét.