Conchita Wurst vs. Harrach Péter

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte.

Harrach Wurst (Kép: Jánosi-Mózes Tibor)

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

A rendszerváltás utáni években, amikor hirtelen és korlátlanul beömlött a pornó hazánkba, és még a taxik is tele voltak ragasztva ilyen képekkel, a budapesti és a tiltakozott, cikkek, nyilatkozatok formájában és a magazinok címlapján, taxik falán stb. elhelyezett matricákkal is, melyek közül az egyiken ez állt: "Féltjük a gyerekeinket!" Az össztársadalom részéről kevés támogatásban részesültek; és a mai napig is bármelyik gyerekre minden mennyiségben zúdul a tömény nőalázás, ha késő este a kábel tv távirányítóját nyomogatja (az internet adta lehetőségekről már nem is beszélve).

Az érintett korosztály egyre fiatalabb. Néhány hete a Nők Lapjában Vekerdy Tamás gyermeknevelési tanácsadás rovatában egy olyan szülő levele szerepelt, akinek az öt éves (!!!) gyermekét egy hasonló korú társa, meztelenre vetkőzve, és a kislányról leparancsolva a bugyit, a pornóban látottak utánzására kényszerítette. Az ügynek - talán mert mindennapos? - SEMMILYEN visszhangja nem lett.

Szintén a közelmúltban egy feminista pszichológus, Szigeti Vera petíciót indított, mert egy vezető hazai lap a gyermekek elleni szexuális abúzust bagatellizáló, és egy gyermekerőszakoló rendezőt "mesterként" vállba veregető cikket jelentetett meg. A petíció aláírói kinevetésben, megszégyenítésben, majd ügyvéddel, perrel fenyegetésben részesültek, és a lap - miért? mert megtehette! -, a cikksorozat következő részében pofátlan célzást tett a petíciónkra.

A és a túlélőket segítő együtt rongyosra téphetjük a szánkat arról, hogy milyen gyakori a gyermekek elleni szexuális abúzus - a reakció közöny, hitetlenkedés, hallgatás. Szinte senkit nem érdekel, hogy a pornó milyen káros hatást tesz a gyerekekre, és az sem, hogy a környezetükben milyen gyakran lehetnek pedofil bántalmazóknak kiszolgáltatva. Erről ugye, hallgatni "kell."  

És akkor most megjelenik a tévében egy "szakállas nő" - aki mást nem tesz, mint létezik, és énekel - és hirtelen mindenki elkezdi nagyon félteni a gyerekeket. Vagy netán, ahogy egy kedves olvasónk - maga is édesanya - megfogalmazta: nem inkább a saját előítéleteit, viszolygását rejti a gyerek miatti látszólagos aggodalom mögé? Persze, érthető: gyerekekre hivatkozással még a gyűlöletet is jobban el lehet adni; az ilyen tálalás jóval hálásabb, mint a szimpla fröcsögés.

Csak az a kár, hogy a gyerekeket a szakállas nő egyáltalán nem zavarja: a megkérdezett szülők elmondása szerint a gyerekük vagy fent sem akadt Conchita külsején, vagy ha igen, megértette a korának megfelelő magyarázatot az emberek sokféleségéről, arról, hogy ő azért néz így ki, mert ez tetszik neki, így érzi jól magát. Ha meg ő maga is ki akarja próbálni? Hát istenem, hadd próbálja. (Kislánykoromban én is szerettem menyasszonynak öltözni, felnőtt koromra mégsem lettem menyasszony. :P ) Ha meg "ilyen marad", akkor legalább volt egy jó alkalom, hogy gyerekként tisztába jöjjön a saját identitásával. De akkor sem Conchita szerepeltetése a médiában lesz a "hibás". Egy látvány a tv-ben identitást nem hoz létre. (Felnőttben sem, így csak annak van oka félteni a nőiességét-férfiasságát-heteroszexualitását, akié bizonytalan. Bocs.) "Csak" azoknak lesz könnyebb, akiknek már eleve van ilyen identitásuk - és azt hiszem, ez nem elhanyagolható. Magyarul, attól, hogy láthatók a buzik (transzneműek, queerek, stb.), nem lesz több buzi - hanem azoknak lesz könnyebb, akik már eleve buzik.  

A pánikolókat - akiknek maguknak sokszor nincs is gyerekük - persze mindez nem győzi meg. Nőjogi törekvéseimet lelkesen támogató ismerősöktől látok, hallok ma gyűlölködő kommenteket.

Persze, tudom, a toleranciának is fokozatai vannak:

- van, aki szerint "női jogok igen, LMBT+ jogok nem." Azaz, persze, hogy küzdjünk a nők elleni erőszak ellen, a nők legyenek egyenlőek, kapjanak egyenlő bért, legyenek többen a parlamentben, a férfiak pedig vegyék ki a részüket a házimunkából - na de a buzik, fúj, ők hogy jönnek ide egyáltalán? (Egy idő után nehéz lesz ezt megideologizálnia az illetőnek, tekintve, hogy a nők között is vannak LMBT emberek, de egy darabig azért kitart.) ---- /és baloldali liberális férfikörökben van ennek fordított változata, roma-, zsidó, és melegjogok igen, a nőjogok meg le vannak szarva. A szelektív tolerancia gáz, de igen gyakori./

- egy lépcsővel feljebb: "buzik, jó, rendben (pláne ha "nem tehetnek róla"), transzneműek nem." (Ugyebár, az oké, hogy egymást szeretik, de nemet "váltani", fúj, az milyen dolog már?) 

- a következő lépcsőfok (amit ma több kommentben láttam): "transzneműek igen, genderqueerek nem." Azaz, azt megérti, ha az illető "férfi testben nő", "de akkor ne legyen szakálla." (Jó, hogy beleszól a másik testébe, nem?) Azaz, döntse el, hogy melyik dobozban akar lenni - esetleg elfogadjuk, ha úgy érzi, át akar menni egyik dobozból a másikba - de ne zavarja már össze a világképünket azzal, hogy az egyes nemekhez kötődő reprezentációs formákat keveri.  

Pedig a rossz hír az, hogy a nemiség nem két, szigorúan elkülönülő "doboz", hanem inkább egy spektrum. És vannak olyan emberek, akik akár a viselkedésükben, akár a külsejükben "keverik" az egyes nemekre jellemző szerepeket, viselkedésformákat, vagy megjelenési elemeket. És ezzel nincs semmi gond. Meghökkenés ér (érthető reakció a szokatlanra), gyűlöletbeszéd nem ér.  Mindenkinek joga van úgy megjeleníteni magát, ahogy szeretné, ahogy tetszik neki. És ehhez a személyes ízlésnek sincs köze: egyáltalán nem igazolja a gyűlöletbeszédet az sem, ha egy embert nem találunk szexuálisan vagy esztétikai értelemben vonzónak.

 "Oké, rendben, fogadjuk el, de akkor sem szép dolog, hogy egy dalversenyt megnyer a szokatlan külseje miatt" - zúgolódik a kommentelők egy másik csoportja. És itt jött a képbe Harrach Péter. Hogy miként? Úgy, hogy ha egy társadalmilag hátrányos helyzetű (és/vagy szokatlan külsejű) ember történetesen elnyer egy díjat vagy pozíciót, rögtön megjelennek a "persze, ezt CSAK AZÉRT kapta, mert buzi" (zsidó, nő, cigány, stb.) - szinte senki nem valószínűsíti, hogy az elismerést érdemei szerint kapta. Viszont ha cisznemű heteroszexuális konzervatív fehér férfiról van szó, akkor meg az a természetes, hogy CSAKIS az érdemei miatt tart ott, ahol.

A nőket műlt héten anyák napja ürügyén jól lehordó Harrach Péterről senki nem mondja, hogy "persze, CSAK AZÉRT lehet képviselő, mert férfi." Pedig ez sem kevésbé igaz.

 

 

A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

november 19, 2012 - 23:58

A Transzneműek Emléknapja (Transgender Day of Rememberance), mely minden év november 20-án esedékes, a transznemű embereket ért gyűlölet-bűncselekményekre, gyilkosságokra, bántalmazásra és diszkriminációra hívja fel a figyelmet. 1998-tól tartják, amikor is – transzszexuális mivolta miatt – meggyilkolták az amerikai transznemű nőt, Rita Hestert.

Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában

szeptember 12, 2016 - 14:03

/Mint ismeretes, a feminizmusnak több irányzata van, amelyek különböző nézőpontokat képviselnek, és amelyek egyes kérdésekben akár szemben is állhatnak egymással. Még komplikáltabbá teszi a jelenséget feminizmus és LMBTQ+ mozgalmak kapcsolata, valamint magán az LMBTQ+ mozgalmon belül az egyes "betűk" (melegek, leszbikusok, transzneműek, queerek, stb.) elfogadottságának eltérő mértéke. Mindez már Magyarországon is kezd látszani.

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.

Miért nem jó a "családon belüli erőszak" kifejezés?

szeptember 17, 2012 - 23:07
Állítólag a cselekmény ilyetén megnevezése negatív dolgot társít a magasztos család fogalomhoz. Értehetetlen  szemforgatásnak látom ezt:
elkövetni nem annyira ciki, de nevén nevezni, azt igen. Olyasvalaminek érzem, mint a kliens háttérben maradását. Habár ő a főbűnös, mégsem szabad róla beszélni.