Férfi létemre

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Férfi létemre

augusztus 15, 2010 - 21:28

(A kép illusztráció.)

Férfi létemre a két nemet elsősorban egyenlőnek tartom, a különbségeikkel együtt,

- felismerem, hogy a férfi neműek kiváltságosak, és ez az egyik alapja a társadalmunk működésének, aminek én is része vagyok,
- felismerem, hogy attitűdjeimet, nézeteimet és szexualitásomat programszerűen formálja a többségi társadalom az oktatásban és a médiában, és hogy ez rám nézve sem kötelező érvényű,
- felismerem, hogy a társadalmat nemi és másféle egyenlőtlenségek előidézésével és fenntartásával működtetik, és működtetjük,

- jobban örülnék, ha emberként, egyenlően viszonyulhatnánk egymáshoz,
- elfogadhatatlannak tartom folyton letaposni, megalázni, átlépni és semmibe venni (férfi és női) embertársaimat a szociáldarwinista "túlélési verseny" vagy bármi más ideológia ürügyén,
- ezért nem hagyom magam lebeszélni, megfélemlíteni vagy kifárasztani, mivel tudom, hogy passzívan is az elnyomást erősítem,

- elfogadhatatlannak tartom, hogy üres gesztusok, értelmetlen aláírásgyűjtések, jelképes látszatmegoldások felmutatásával próbálják megnyugtatni a tudatos férfiak és nők lelkiismeretét, és hátráltatni az érdemi lépéseinket az erőszakos elnyomás felől az egyenlőség irányába,
- semennyi bizalmat nem szavazok annak az államnak, ami programszerűen a nőket elnyomó (férfiakból és nőkből álló) többséget képviseli,
- megtagadom a nemek szerint megosztott, a férfiaknak mindig kedvező előjogaimat, és elutasítom a többségi konszenzust,

- nem terhelem alapértelmezetten a nőre a felelősséget a párkapcsolatban, házasságban, gyereknevelésben, válásban,
- nem terhelem nőkre a számukra szervezetten egyenlőtlen feltételek közt a férfiakénál nehezebb munkaterheket,
- nem gúnyolom a nőket, akik (akár velem egy pályán) dolgoznak/vezetnek/

politizálnak/szurkolnak/szakértenek,
vagy éppen hibáznak, tévednek,
- nem hibáztatom a nemi erőszak áldozatokat,
- nem bálványozom az anyaságot, a szépségideálokat, a hagyományosnak mondott nemi sztereotípiákat, az idealizált családot, csak mert rám erőltetik,

férfi létemre felelősséget vállalok, és merek önállóan dönteni.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű: