„Na, anyukám, ha van eszed, jelentkezel! Bloggerina verseny van a Cafeblogon, persze hogy az volt az első gondolatom, ezt én is megnézem magamnak és jelentkezek a csajoskodásra, aztán Chat Gézáné születetett Csak Terézia néven rommá nyerem magam …”

Írja Chat Géza az NLC-n és teszi mindezt kábé ezzel a háttérrel, és ezzel.  

Az ember már nem is csodálkozik. Ha bemegy bármely kocsmába a világon, az  férfiakkal teli, megmondóemberektől hangos. Minden szakma prominens emberei férfiak. Egyre inkább. Pláne nálunk. Nincs kivétel - az utóbbi 50 évben már még a szüléshez is ők értenek jobban, nem ám a gerébfélék...

Hát akkor pont az internet lenne kivétel?

Üdítően más lehetne persze annyiban, hogy itt akár műtét nélkül válthatsz nemet - de vajon a mai  társadalmakban való felnövekedés után képes-e bárki tartósan a másik nem képviselőjeként megnyilatkozni?

Chat Géza mint Gézáné  tudott volna-e annyi alázattal és szerénységgel  írni,  hogy az első mondatán ne büfögjön át az a magabiztos nagyképűség, ami szinte valamennyi férfi blogger sajátja?

Ahogy ő itt a biztos semmivel a háta mögött csuklóból  fennen állítja, hogy a sokszáz gagyi, viszont nem egy nála jóval tehetségesebb és igényesebb író között majd simán rommá nyerte volna magát…

Hisz blogot írni is annyi, mint autót vezetni, pókerezni, sakkozni, meg mesterszakácsnak és sztárszülésznek lenni: elsősorban önbizalom, aztán erős hátszél és lehetőleg teljeskörű erőszak kell hozzá - ezekből pedig minél több.

És nekik az van. Másuk se nagyon. A másikat semmibe vevő,  lehengerlő, agyonnyomó, leszóló, megszégyenítő erőszak.

Amit viccnek szokás nevezni, ugye.

„Mit veszíthetsz?

 Egy Samsung laptopon kívül, amit potom 270 ezer kemény magyar forintért vágnak utánad a piarcon? Egy Nők Lapja Café munkalehetőségen kívül? A szakmai elismerést. A verseny egyik nagy dobása – gondolom, ezt  férfi találta ki, nőnek azért ennyi esze nem lehet, hehe – az, hogy a zsűritag tényleg olyan emberekből áll, akik láttak már betűket monitoron (is).

Ki a f#szomék ők?”

Fűzi tovább a gondolatait - és ezt látva kicsit megnyugszik a tegnap még háborgó lelkem:

nokert.hu/index.php/aktualis-hirek/szerkesztsegi-hirek/1131-ni-blogger-kerestetik

Nem is olyan nagy katasztrófa, hogy a nők tömegesen gügyögő, buta, semmitmondó, érdektelen, hétköznapi, konformista, íráshibás, gyermeteg  blogokat vezetnek, és még versenyre is nevezik azokat.

Mert legalább magukon kívül senkit nem bántanak és aláznak általa, s így ha kiskorúsítva is, de legalább emberek tudnak maradni ebben az őket annyiszor és oly sok irányból bántó, embertelen közegben.

Lehet, hogy csak a szőlő savanyú, de  azért ez sem semmi :)