Kate Chopin és az Ébredés

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Kate Chopin és az Ébredés

október 29, 2011 - 18:39
 
"Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek állítólag kegyeskedik a nők számára kimérni.
 
De kezdetben minden – főleg egy külön világ! – szükségszerűen kusza, homályos, zűrzavaros, majdhogynem elviselhetetlen. Milyen kevesen bukkanunk csak a felszínre! Hány lélek válik semmivé e kavargó örvényben!
 
A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben. A tenger hangja a léleknek szól. Érintése érzéki, és a testet lágy, meghitt ölelésbe vonja."
 
 
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen még angol klasszikusokat olvasott, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozott; messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátozások miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie az élete teljes betöltésére szánt, kizárólagos feleség- és anyaszereppel. Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle-n tölt a tengerparton, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat: ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik; nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut – az elhatárolódást lehetővé tevő korabeli nőideál megtestesítője, Adéle mellett – a festészet iránti vonzódásának, a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak.

A mű, melyet, noha a párhuzam a tematika és a nézőpont kapcsán nem egészen állja meg a helyét, szokás Flaubert Bovaryné c. regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról, annak kibontakozásáról, autentikus útjairól és zsákutcáiról. Első, 1899-es megjelenésekor hatalmas port vert fel, a konzervatív kritika negatívan fogadta. „Illetlennek” vélt tartalma miatt sokáig mellőzték, a feminista irodalomkritika helyezte a kánonban az őt megillető helyre. Ma már elismert klasszikus, szerzője helyet kapott az amerikai déli államok legjelentősebbnek tartott alkotói között.

A regény, melyből 1991-ben Kelly McGillis főszereplésével fim is készült, fél évszázaddal megelőzve Simone de Beauvoirt és az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nem-et, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

Kate Chopin: Ébredés. ford. Antoni Rita. Szeged: Lazi, 2011.

Kate Chopin 1851-ben született, jómódú ír kereskedő és arisztokrata kreol anya gyermekeként. Zongorázni tanult, gyermekkorától verseket írt, és klasszikus irodalmat olvasott – különös tekintettel olyan szerzőkre, mint Jane Austen, Madame de Stäel vagy a Brontë-nővérek. Szabad szelleme és lázadó természete ellenére ünnepelt társasági hölgy lett, akit szépségéért és műveltségéért egyaránt csodáltak. 1870-ben hozzáment Oscar Chopinhoz, de normaszegő viselkedésén a házasság sem változtatott: a konvencióktól eltérően öltözködött (pl. nadrágot viselt), gardedám nélküli sétákra vetemedett, sőt, nőtől akkoriban meglehetősen botrányos módon, dohányzott is.

A házasság tizenkét éve alatt hat gyermeket szült, majd férje 1882-ben bekövetkezett halála után – ismét a nemi sztereotípiákkal dacolva – átvette a Chopin-ültetvény irányítását. Ebben az időben kezdte publikálni műveit, főként novellákat. 

1899-ben adta ki a számára rendkívül sokat jelentő regényét, Az ébredést, melyet a közvélekedés elítélően illetve idegenkedve fogadott; ráadásul szerzőjét, aki pezsgő irodalmi szalont tartott fenn, ennek okán nem vették fel a St.  Louis-i Szépírók Társaságába. Chopin a nem várt negatív kritika alatt összeroskadt, és élete hátralevő részében felhagyott az írással. 1904-ben hunyt el. Ma már kanonizált klasszikus – életében azonban nem kapta meg az olyannyira vágyott, és nem kevésbé megérdemelt elismerést.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű:

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.

Susan B. Anthony amerikai feminista, író (1820–1906)

november 03, 2011 - 17:45

1820. február 15-én született Susan Brownell Anthony, szigorú erkölcsű nyolcgyermekes kvéker családba. A kvékerek vallják, hogy az istennel való kapcsolathoz elég a minden emberben megtalálható “belső fény”. Elítélték a háborúskodást, a rabszolgatartást, a részegességet, és a közösségen belül a nők és férfiak egyforma bánásmódban részesültek.