Az első autót hajtűvel szerelték – nők a volán mögött Bertha Benztől napjainkig

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Az első autót hajtűvel szerelték – nők a volán mögött Bertha Benztől napjainkig

április 02, 2021 - 00:39
Amikor jómagam elkezdtem vezetni, saját reszocializációm érdekében a nők és autók viszonyát is körül kellett járnom. Azonnal egy meglepő ténybe ütköztem: ha nincs Bertha Benz, akkor a benzinmotor sem létezne, legalábbis nem úgy és nem akkor jött volna létre, ahogyan.

Mióta a Google a barátunk, érdemes egy-egy – például nőkkel kapcsolatos – kérdésben megnézni a keresési eredményeket. (Egy – egyébként, férfi – információs- és adatbázisokat kutató kollégám akkor jött rá, hogy genderszempontok nélkül nem lehet dolgozni, amikor meglátta, milyen képtalálatok jönnek a „tanárnő” szóra.) Ha valaki szörnyülködni vágyik, nyugodtan írja be, hogy „cars and girls”, vagy a magyar verziót: „autók és csajok”. Az enter után ömleni fognak a félmeztelen, gyakran vizes pólós nőket és autókat – sportautókat, oldtimereket, státusszimbólum-autókat – ábrázoló képek. Megtudhatjuk, hogy van egy „Cars and girls, az on-lány férfimagazin” (sic!), találkozunk „Megvillanó hosszú combok és német autók” és hasonló című cikkek tömkelegével a vezess.hu portálon, de ugyanilyen jellegű képek kerülnek elő a Hungaroring aloldalairól is. És persze az angol nyelvű keresés kidobja a Prefab Sprout 1988-as Springsteen-paródiája, a „Cars and girls” szövegét és klipjét.

 

 

Kiskamaszként hallottam először ezt a számot, amikor természetesen nem tudtam volna megfogalmazni, miért is problémás női szocializációm szempontjából, hogy az álombeli világ gyors autók és jó csajok halmaza, csak azt éreztem, hogy valami nincs rendben. A szabad száguldás és csajozás nem egyszerűen életérzés, hanem a férfiasság maga – jelen példa esetében az Egyesült Államokban, de talán nem tévedek, ha azt mondom, mindezt mi, magyarok is ügyesen importáltuk. Nemrégiben pl. a következő nyilatkozatot olvastam : „arra jöttem rá, hogy amikor a kislányok a babáznak, akkor az anyaságra készülnek fel, amikor a fiúk kisautót tologatnak, akkor arra a férfi élményre készülnek, hogy egyszer beülnek az autójukba és bárhová mehetnek, önállóak”.

Talán nem is az a kérdés, hogy hogyan lett az autó ennyire sztereotipikusan férfias: elég, ha az ókori kocsiversenyekre gondolunk. Sokkal inkább az, hogy miért tartja magát e sztereotípia ilyen megrögzötten a mai napig. Magyarországon először H. Sas Judit vizsgálta az óvodáskorú gyermekek nemi sztereotípiáit, a legutóbbi ilyen kutatások egyikét pedig Kalcsó Réka és F. Lassú Zsuzsa végezte.

Harminc év alatt sem változott, hogy az jelentős többsége (80-100 százalékuk) egyértelműen a férfiakhoz tartozónak véli az autókat.

Egy, a Volvo által megrendelt kutatás pedig azt mutatta, hogy az EEG tanúsága szerint a szép autó látványa erősebb érzéseket vált ki a férfiakból, mint a síró csecsemők látványa, valamint, hogy a megkérdezett férfiak 60 százaléka magabiztosabbnak érzi önmagát, ha egy szép autót vezet.

 

Három úttörő nő a volán mögött

Amikor jómagam elkezdtem vezetni, saját reszocializációm érdekében a nők és autók viszonyát is körül kellett járnom – meglehetősen kognitív típus vagyok. Azonnal, mondhatni az első lépéssel egy meglepő ténybe ütköztem: ha nincs Bertha Benz, akkor a benzinmotor sem létezne, legalábbis nem úgy és nem akkor jött volna létre, ahogyan. Ma már talán többen ismerik a történetet, köszönhetően a 2011-ben forgatott Carl és Bertha című életrajzi filmnek, no meg annak, hogy híres „első utat” 2008-ban a világörökség részévé nyilvánították.

Az 1849-es születésű Bertha valamiért nem érezte kényelmesnek a számára is előírt tradicionális női szerepkört. A fiatal mérnök Carl Benz mellett izgalmasabbnak ígérkezett az élet, még úgy is, hogy házasságuk első tizenöt éve az anyagi gondokról, a feltaláló műhelyének nehézségeiről szólt. Bertha a leírások szerint nemcsak lelkileg és anyagilag támogatta a férj munkáját, de a technikai részletekkel is megismerkedett, és ötletekkel is tovább gördítette Carl munkáját. Ezt valószínűsíti, hogy lényegében egyedül, 13 és 15 éves fiával „kötötte el” 1888 augusztusában a Benz Patent Motorwagent, és ők hárman (mármint Bertha és a két gyerek) tették meg az első hosszabb távú, 194 kilométernyi utat az autóval, Pfronzheimig.

Az út során Bertha feltalálta a cserélhető fékbetétet – mert elkoptak a fékek a félnapos út alatt –, és hajtűjével kipucolta az eltömődött karburátorfúvókat. Carl ebben az időben épp fel akarta adni a kísérletezést, mert a korábbi kudarcok elvették a kedvét attól, hogy az automobilon dolgozzon. Bertha azért vállalkozott az akkor hatalmasnak számító útra, hogy bebizonyítsa, az autó igenis működőképes. Ez a legendás út hívta fel a figyelmet arra is, hogy szükség lesz egy sebességváltóra, mert az emelkedőkön az első autó nem jutott fel, hegymenetben bizony tolni kellett. Az út reklámnak sem volt utolsó, az új, 3-as számú Benz-modellt az 1889-es Párizsi Világkiállításon mutattak be.

A következő példakép számomra egy – mondhatni – kortárs autóversenyző(nő) volt: Michéle Mouton. Az idén 60 éves versenyző, aki jelenleg is a rally VB-n dolgozik, 1975-ben teljesítette a Le Mans-i 24 órás autóversenyt: a legendás egynapos futam alatt a versenyzők körülbelül 5000 kilométert tesznek meg. Egyébként nem erről a leghíresebb, rallyversenyzőként komoly sikereket aratott, de engem ez az egésznapos verseny varázsolt el leginkább, ami nemcsak az autók, hanem a pilóták terhelhetőségét és megbízhatóságát is teszteli. Mouton 1974 és 1986 között volt sikeres rally versenyző: kilencszer állt a dobogón, négyszer lett első, és az 1982-es idényben, az összesítettben második helyen zárta az évet.

 

 

 

 

De ma már nemcsak ezért nézhetünk fel rá: a FIA „Nők a Motorsportban” bizottságának elnökeként nagy szerepe van a , ami 2018-ban indult. Mouton ezt tweetelte az induláskor:

A nők számára ugyanolyan egyszerűnek kellene lennie a versenyzésnek, mint a férfiak számára.

A program keretében 14-16 éves, tehetséges lányokat támogatnak, akik Mouton elmondása szerint épp ebben a kritikus korban hagyják abba a versenyzést, mivel nem látnak jövőt, karrierlehetőséget maguk előtt.

És említsünk meg még egy autóversenyzőt, akiről egyébként mellesleg szintén készült film (Nő a volánnál címmel): Shirley Muldowney-t. Ő Európában jóformán ismeretlen, az Egyesült Államokban viszont legenda, akinek nevéhez több rekord kötődik. Shirley története amolyan klasszikus tündérmeseként indult: beleszeretett az ifjú Jack Muldowney autóversenyzőbe, és még csak 16 éves volt, amikor összeházasodtak. De nem elégedett meg a pilótafeleségek hagyományos szerepével, talán azért, mert az édesapja a legenda szerint igencsak önállónak nevelte. Így Shirley maga is indult kisebb versenyeken, és meglehetősen sokszor maga mögé utasította a többi – természetesen férfi – pilótát. Így nem csoda, hogy hivatásos karrierre kezdett vágyni, csakhogy a National Hot Rod Association (NHRA) nem akart pilótaengedélyt adni számára. A szexista közegben csodaszámba ment, hogy beengedték a versenypályákra. Végül, első nőként, 1965-ben mégis lehetőséget kapott az indulásra, de egy későbbi interjúban elmondta: folyamatos harcot jelentett, hogy az engedélyt meg is tarthassa, és a belülről jött kritikák miatt az NHRA egyszer vissza is vonta a licencét. Muldowney számos győzelmet aratott pályafutása során, 1982-ben pedig harmadszor nyerte meg az úgy nevezett „Top Fuel”-t, a csúcskategóriás bajnokságot, amire nemcsak nők, de férfiak körében sem volt addig példa.

 

 

 

 

 

Máig élő nemi sztereotípiák

Az előbbi történetek azok, amiket jellemzően nem ismerünk. Úgy növünk fel, hogy a lányokat többször látjuk a motorháztetőn, mint a volán mögött. Tudom, nem reprezentatív minta, de minden nőismerősöm megküzdött az autóvezetés kapcsán a hagyományos női szerep elvárásaival. A „legyél jó, szorgalmas, tökéletes” ugyanis nem segít a defenzív vezetésben. Mert például mások manővereire és hibáira legalább annyira figyelnünk kell, mint a saját teljesítményünkre. Mert nem akadhatunk fenn a kivitelezés tökéletlenségén, ha az eredmény megfelelő, azaz mindenki biztonságban és épségben van.

És természetesen a sztereotípiák is folyamatosan működnek, amikről ezernyi történetet hallottam. Általában férfiak azok, akik (fogalmazzunk szépen) inkompetensnek néznek, csak azért, mert nő vagy. Magam sokszor vezetek akkor is, amikor a párommal együtt utazunk, és nem egyszer fordult elő, hogy valahová, például egy szálláshelyre megérkezve azonnal és automatikusan neki kezdték magyarázni, hová álljon az autóval. Pedig én szálltam ki a baloldalon, az én kezemben volt a slusszkulcs – de ez senki sztereotípiáit nem zavarta meg.

Nem tudom, hogy boldogabb lennék-e, ha az amerikai filmekben végre a fiúk gyűjtenének osztálypénzt autómosással. De határozottan boldogabb lennék, ha a lányok nem tennék ezt minden második high school movie-ban. (És sem kampányolnának ezzel a módszerrel.) Akkor talán eljutnánk oda, hogy a „cars and girls” valami egészen más kontextust hívna elő bennünk; sőt a Google-ban is…

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Keményebb ítélet Geréb Ágnes ügyében

február 10, 2012 - 12:35
Geréb Ágnes

A Fővárosi Ítélőtábla pénteken súlyosbította a Fővárosi Bíróság ítéletét Geréb Ágnes ügyében. Öt év helyett tíz évre tiltották el a szülész-nőgyógyászi, valamint szülésznői tevékenység gyakorlásától, és a két év letöltendő fogházbüntetést is helyben hagyták, de egy év után nem szabadulhat feltételesen. Ráadásul még több mint másfél millió forintos bűnügyi költséget is ki kell fizetnie.

Család velem, karrier előttem! - Új modell kisgyermekes szülők foglalkoztatásához

december 01, 2011 - 13:26

Sikerrel zárult november 30-án a „Család velem, karrier előttem” TÁMOP-2.4.3-A-09/2-2009-0003 egy éves innovatív program. Három szervezet összefogásával valósult meg a projekt: Budapest Esély Nonprofit Kft.,Eutrend Kft., E-Help Consulting Kft. Foglalkoztatási modelljük bebizonyította, hogy a hagyományostól eltérő alkalmazási formákkal a kis,- vagy többgyermekes szülők is tudnak állást vállalni.

Rokonok - avagy a finn és a magyar nemi egyenjogúságról

szeptember 21, 2012 - 09:07
Jari Vilen és Sőregi Éva
Maria Lohela, finn parlamenti képviselő a következő történetet idézte föl a budapesti Finn Nagykövetségen összegyűlt, főleg magyarokból álló közönségnek, mikor a finnországi nemi helyzetről kérdezték.
Tarja Halonen, Finnország előző miniszterelnöke egy óvodában tett látogatása során arról kérdezgette a köré gyűlő gyerekeket, ki mi szeretne lenni. A lelkesen csacsogó gyerekek közt megpillantott egy hallgatag, félrehúzódó kisfiút, akit fel szeretett volna vidítani.