Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.   

Örökbefogadta Karsai Eleket, az ő révén unokája, Karsai László szintén történész, holokausztkutató. 

Néhány további munkája:

• Régi magyar űrmértékek;
• A középkori pénzüzletek története Magyarországon;
• A legrégibb magyar iparososztály kialakulása;
• A feudalizmus kialakulása Magyarországon;
• A magyar polgári történetírás rövid története.