Budapesten indult pályája, majd 1928-ban Párizsba ment. Festményeket és illusztrációkat készített, elfogadták a helyi művészek. A II. világháború alatt saját eszközeivel segítette az ellenállási mozgalmat, a háború után Aix-en-Provenceban telepedett le. Művei számos nemzetközi kiállításon kaptak díjat. Neves könyvillusztrátor volt, számos magyar mesekönyvben is láthajuk képeit.
1949-ben végezte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, egyik mestere Bernáth Aurél volt. Az 1960-as években hosszabb olaszországi tanulmányutat tehetett. 1960-ban a budapesti Fényes Adolf teremben volt első önálló kiállítása, 1961-ben Szegeden kapott ilyen lehetőséget. Az elkövetkező években Tatabányán, Győrben, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen és több alkalommal Egerben állította ki munkáit. A saját kiállításokon kívül több csoportos kiállításra is meghívták, mint a Mai festészetünk, a VIII. Országos Képzőművészeti kiállítás, A II. Országos Akvarell Biennálé.
Apja teológiatanár, anyja tehetséges gyerekeit neveli: Sándorból református pap lesz, Máriából író, Károlyból orvosegyetemi professzor. Amál magántanulóként elvégzi a Tanítóképzőt Kolozsváron, majd európai tanulmányútra megy, művészeti tanulmányokat folytat. Pesten Kernstok Károly, Nagybányán Thorma János a mestere. Feleségül megy Dóczy Ferenc teológia-matematika-fizika szakos tanárhoz. Első önálló kiállítása 1922-ben Kolozsváron van, a következő években műveit budapesti, bukaresti, müncheni, bécsi és kolozsvári tárlatokon állítja ki nagy sikerrel.
Laborfalvy Róza dédunokája, Feszty Árpád és Jókai Róza festőművészek lánya. Az Iparművészeti Főiskolán, majd Münchenben és Firenzében tanult. 1922-ben az Ernst Múzeumban került sor első festői kiállítására.
1927-ben a Nyugatban Elek Artúr írta róla:
