Elisabeth ten Boom holland ellenálló (1885–1944)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Elisabeth ten Boom holland ellenálló (1885–1944)

augusztus 18, 2017 - 18:28

Betsie a ten Boom család gyerekei közül a legidősebb, a család órásműhelyének a könyvelője volt és segített a háztartás vezetésében. A mélyen vallásos család Hollandia megszállása után megnyitotta otthonát az üldözöttek előtt, kapcsolatot teremtettek az ellenállási mozgalommal. Egyik építész barátjuk titkos szobát alakított ki házukban, ahol zsidókat bújtattak. Egy áruló feljelentése után 1944. február 28-án a Gestapo razziát tartott a házban. A titkos szobát és az ott tartózkodó hat személyt nem találták meg, de a családot és a velük lévő zsidó menekülteket koncentrációs táborba hurcolták, Betsit Ravensbürgben ölték meg. A család egyetlen életben maradt tagja, Corrie ten Boom The Hiding Place című könyvében írta meg történetüket. 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Lebstück Mária honvédtiszt (1830–1892)

május 05, 2017 - 23:16

Jómódú kereskedő lánya, 13 éves korától Bécsben nevelkedett nagybátyja házában. A császárvárosban lett részese a forradalmi eseményeknek. Csatlakozott az egyetemi légióhoz, ahol Károly néven ismerték. 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában és még számos összecsapásban. Huszárfőhadnagyi rangot ért el. Házasságot is a harctéren kötött. A szabadságharc leverése után rövid ideig fogva tartották, fiát is a börtönben szülte meg. Rokonai közbenjárására elengedték a büntetését, de kiutasították az országból.

A prostituáltak segítője: Mother Mary Baptist ír/amerikai apáca (1829–1898)

április 02, 2017 - 22:07

Katherine Russell Írországban született, 19 éves korában lépett be a Sisters of Mercy (Irgalmasnővérek) apácarendbe, ahol a Mary Baptist nevet kapta. 1851-ben tette le fogadalmát, ezután 3 évig a zárda iskolájában tanított. 1854-ben kinevezték annak a kis csapat apácának a vezetőjévé, akik San Franciscoba költöztek. Nem sokkal érkezésük után kolerajárvány tört ki a városban, a nővérek, akiknek volt tapasztalatuk, beálltak a városi kórházba betegeket ápolni. Saját kórházat is nyitottak, majd 1861-ben prostituáltaknak létrehozták az első Magdalene Asylumot.