Ő hozta divatba a rövid hajat, a lebarnult bőrt (akkoriban még a sápadtság volt a sikk), és nevéhez fűződik a "kis fekete". Sok évtizeddel később még mindig az elegancia jelképe a Chanel-kosztüm, az egyenes szabású gyapjúkosztüm paszpóllal, és ő alkotta meg a világ talán leghíresebb illatszerét is, a Chanel No 5-öt.
1903-ban Párizsba költözött és élete végéig ott is maradt. Otthona a modern írók, festők, művészek találkozóhelye volt, akiket sokszor anyagilag is támogatott. Párizsi lakásában fivérével létrehozta az egyik legjobb modern művészeti gyűjteményt, amely 1993 januárja óta Salon de Fleurus elnevezéssel New Yorkban látható.
Néhány műve:
Előkelő családból származott, miután eleget tett elvárt kötelességeinek – férjhez ment és gyerekeket szült – saját kedvére alakította életét. Patagóniába utazott, élményeiről írt Riding across Patagonia című könyve bestseller lett. 1879-ben a The Morning Post haditudósítója volt a délafrikai angol-zulu háborúról. Az utazás mellett a sport volt a másik szenvedélye, elnöke volt a British Ladies’ Football Club-nak.
Olasz operaénekes anyja és ecuadori apja halála után nagybátyja, Ignacio de Veintemilla nevelte fel, akit 1876-ban az ország elnökének választottak. Agglegény volt, így Marieta töltötte be a first lady szerepét. Pozícióját felhasználva igyekezett változásokat hozni a nők életébe. Példáját követve a nők, akik addig csak feketébe öltöztek, színes ruhákat kezdtek viselni. Mivel gyakran sétált egyedül vagy egy barátnőjével, elfogadott lett a férfikísérő nélküli megjelenés. 1882-ben nagybátyja távollétében felkelés tört ki, a hadsereg élére állt és megvédte a fővárost.
