A voronyezsi lány az 1980-as olimpián az összetett verseny aranyérmese volt, mögötte ezüstérmes holtversenyben Nadia Comaneci és Maxi Gnauck. A következő évben a világbajnokságon összetettben harmadik volt. Versenyzői pályafutásának befejezése után edző lett, tanítványai is komoly sikereket értek el.
Sportoló családba született, gyerekkorában kezdett versenyezni és még kilencvenes éveiben is játszott. A Los Angeles Tennis Club játékosaként egyéni és páros számokban is indult, sokévtizedes pályafutása alatt 394 címet szerzett. Az 1930-as és 1940-es években a világ első tíz játékosa között volt. Számos amerikai és nemzetközi verseny győztese, Grand Slam bajnokságokon egyszer nyert, hatszor az elődöntőben, ötször a negyeddöntőben játszott. Utolsó versenye 2012-ben, 95 éves korában volt, párosban indult és nyert.
1872. március 31-én Szentpéterváron születik előkelő, gazdag családban, apja, Mihail Domontovics a cári hadsereg tábornoka. A fiatal lány Oroszországban és Finnországban nevelkedik, sokat utazik, több nyelven beszél, amit később a mozgalomban, majd diplomata karrierje során hasznosít. Fontos szerepe van abban, hogy megismertette és terjesztette hazájában a feminista eszméket, szervezte az orosz nőmozgalmat.
1942-ben első helyezést ért el az országos női bajnokságon, amelyet további nyolc alkalommal nyert meg. A magyar női versenyzők közül elsőként kapta meg a nemzetközi női mesteri címet (1950). Számos nemzetközi tornán képviselte a magyar színeket; 1955-ben Zágrábban rangos nemzetközi mezőnyben első lett. Miután az aktív versenyzést abbahagyta, edzőként és versenybíróként tevékenykedett. 50 évig (1937-87) volt a Tatabányai Bányász igazolt versenyzője. A Sport Érdemérem ezüst fokozatának a tulajdonosa.
