Sonja Davies (1923–2005) új-zélandi szakszervezeti vezető, feminista, politikus, író

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Sonja Davies (1923–2005) új-zélandi szakszervezeti vezető, feminista, politikus, író

december 27, 2010 - 18:03
Amikor először szólalt fel egy szakszervezeti konferencián, a csaknem férfiakból álló közönség sóhajtozott, újságot olvasott, vagy kiment egy pofa sörre. 14 évvel később, amikor a Federation of Labour első női elnökhelyettesévé választották, a tagság felállva, hatalmas tapssal köszöntötte.
Az Order of New Zealand az ország legrangosabb kitüntetése, húsznál többen nem viselhetik egyszerre. Sonja Davies egyike volt a megbecsülteknek. Egész életében elszántan harcolt a nők jogaiért, a békéért, a szociális igazságtalanságok megszüntetéséért. 
 
Sonja Margaret Loveday Dempsey 1923. november 11-én született egy ápolónő és egy ír katonatiszt kapcsolatából. Hétéves koráig nagyszülei nevelték, majd anyja magához vette. 14 éves korában maradt ki az iskolából, többféle munkát vállalt, majd elvégezte az ápolónőképzőt. A kórházban tuberkulózist kapott, a betegséggel egész életében küzdött, fél tüdeje tönkrement. 17 éves korában férjhez ment, a rosszul sikerült házasság igen rövid ideig tartott. Egy amerikai tengerésszel való kapcsolatából született lánya, Penny, a férfi a kislány születése előtt elesett.

A kórházban töltött évei alatt Sonja megpróbálta megalakítani az ápolónők szakszervezetét, abban bízva, hogy így talán küzdhetnek a hosszú munkaidő és rendkívül nehéz munkakörülmények megváltoztatásáért.

“Úgy tekintettek rám, mintha bordélyt akartam volna nyitni” – írja emlékirataiban.

1946-ban Sonja feleségül ment Charlie Davieshez, Nelsonba költöztek, abban a reményben, hogy az ottani klíma kedvez beteg tüdejének. Nelsonban született meg fiuk, Mark, és ott folytatódott Sonja mozgalmi élete.
 
1955-ben a kormány elrendelte a helyi vasút megszüntetését, a munkások elkezdték a sínek felszedését. Hogy ezt megakadályozzák, Sonja egy csapat nővel kivonult és ráültek a sínekre. Egy hétig tartó tiltakozó akciójuk nem hozott eredményt, de nevét az egész ország megismerte. 
 
Sonja Davies a helyi kórházban dolgozott, aktiv szerepet vállalt a szakszervezet és a helyi önkormányzat munkájában. Különösen fontosnak tartotta a nők élet- és munkakörülményeinek javítását, jogaik érvényesítését, részvételüket a hazai és nemzetközi politikai életben. A hatvanas évek elején tagja a kórház bizottmányának, a helyi önkormányzatnak, a Munkáspártnak, békebíró is volt. Amikor először szólalt fel egy szakszervezeti konferencián, a csaknem férfiakból álló közönség sóhajtozott, újságot olvasott, vagy kiment egy pofa sörre. 14 évvel később, amikor a Federation of Labour első női elnökhelyettesévé választották, a tagság felállva, hatalmas tapssal köszöntötte.
 
A Working Women’s Council megalapításával Sonja Davies a nők munkájának elismerését, érdekvédelmüket biztosította. Svájctól Nepálig számtalan nemzetközi tanácskozáson, konferencián vett részt. 1987-ben munkáspárti képviselőként beválasztották a parlamentbe, ahol több bizottság tagjaként eredményesen tevékenykedett. Képviselői munkájától a törvényben megszabott 70 éves korában vonult vissza. 
 
Két memoárja jelent meg, a Bread and Roses fiatalkoráról, a Marching On főleg a parlamentben töltött időkről szól. Az elsőből TV filmet készítettek, amelyet szerte a világon nagy sikerrel játszottak. 
 
Magánéletét több tragédia árnyalta, férje 1971-ben meghalt, néhány évvel később fiát balesetben, lányát súlyos betegségben veszítette el.
 
Sonja Davies 81 éves korában halt meg Wellingtonban. Koporsóját nőtársai vitték vállukon, a kórus a -t énekelte, Új-Zéland három női vezetője – Helen Clark miniszterelnök, Dame Silvia Cartwright főkormányzó, Margaret Wilson képviselőházi elnök – búcsúztatta.
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Fredrika Bremer (1801–1865) svéd feminista, író, utazó

november 16, 2010 - 12:20

 "... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)

Clara Zetkin (1857–1933), az első szocialista feminista

március 08, 2012 - 11:32

Clara Eisnner 1857. július ötödikén született egy németországi kisvárosban, Wiederauban. 1878-ban osztályelsőként a Von Steyber Institute-ban szerzett tanítói oklevelet, és szeretett volna egyetemre menni, de németországi egyetemek abban az időben nőket nem vettek fel, és külföldön való továbbtanulását pedagógus szülei nem tudták fizetni.