A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő jegyzet elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

Nem éri meg, mégpedig azért, mert feltételezi, hogy minden nő előbb-utóbb szülni fog, ha beismeri az állásinterjún, ha nem. Véleménye szerint már az sem fair, hogy erről munkáltatóként nem kérdezheti meg a jelentkezőket, illetve, hogy válaszul a nők hazudnak, vagy ha felvette őket, meggondolják magukat. És valóban, az életben ennek a hozzáállásnak megfelelően a legtöbb munkáltató, nem is foglalkozik azzal, hogy az a bizonyos kérdés - akar-e gyermeket, ha igen mikor - pontosan azért, mert hátrány érheti miatta a női munkavállalókat, elvileg nem lenne feltehető, és diszkriminatív. Számtalan állásinterjún, ahol nő ül az asztal másik felén, elhangzik, akárcsak az, hogy van e párkapcsolata, férjezett e, stb. Holott senki nem állította, és tudja bizonyítani, hogy a nők által végzett munka minőségét, és mennyiségét befolyásolná a jövőbeni gyermekvállalási szándék, vagy férjezett családi állapot.  Fel is teszem a költői kérdést bárkinek, aki nőket foglalkoztat: tapasztalta-e, hogy a 20-35 közötti, hajadon, gyermektelen alkalmazottja gyengébb minőségű munkát végez?

Vagy netalán nem is dolgozik, mert a munkahelyén hangosan sóhajtózva azon gyötrődik, hogy pár éven belül férjhez kell mennie és gyermeket szülni? A valóságban egy nő, ha akar gyermeket 5-10 éven belül, ha nem, ugyanolyan jó munkaerő, mint bármelyik férfi, ezt az ellenérvet a nők foglalkoztatása ellen ki is pipálhatjuk. A gyermekszüléssel kapcsolatos hazudozásról az állásinterjún pedig annyit, hogy amennyiben a blogíróra is jellemző, egyoldalú és erősen férfiközpontú gondolkodásmód-mely szerint a szülőképes korú nő nem jó „befektetés”- megváltozna, úgy vélem minden nő, aki szeretne családot, és gyermeket, bátran vállalná véleményét. Apropó, ehhez még egy költői kérdés: honnan is kellene a mai világban, egy 20-30 közötti egyedülálló nőnek tudnia, hogy a következő 10 évben talál-e olyan férfit, aki családra vágyik? Ráadásul olyat, akinek biztos munkahelye, és egzisztenciája van, ami azért fontos szempont, mert a jövendőbeli feleséget a gyerekszülés után, a blogíróhoz hasonló gondolkodásmódú főnökök nem fogják alkalmazni, és évekbe telhet, mire munkát talál.

És el is érkeztünk a következő, a blogíró szerint nyomós ellenérvhez a nők alkalmazása ellen: a gyerekszülés, és az ezzel járó gyes és gyed időszaka. A gyermekszülés véleményem szerint olyan esemény, amire normális esetben minden ép érzésű ember örömmel gondol, de nem a mi világunkban. A mi világunkban, vagyis a blogíróhoz hasonló gondolkodásmódú emberek világában egy gyermek születése csak újabb költségeket és a munkáltatói terheket jelentő esemény, ami egyre inkább úgy tűnik, minden vállalkozónak, és főnöknek púp a hátára. Mert új munkaerőt kell keresni a gyesen lévő kismama helyére, illetve, nem rúghatja ki 3 vagy 6 évig, és még a felgyűlt szabadságát is ki kell fizetnie. Ez a gondolatmenet teljesen érthető, észérvekkel és számokkal alátámasztható, amennyiben csak az eszünkre és a pénztárcánkra akarunk hallgatni, ahogy azt a sokak által hangoztatott, de egyre kevesebb ember számára élvezhető, mára szinte életellenessé váló kapitalista gondolkodásmódunk diktálja. Mely gondolkodásmódnak köszönhetően, mára nem tekintjük értéknek a gyermekvállalást. Az anyát és gyermekét védő szociális juttatásokat (gyes, gyed, alternatív foglalkoztatási formák, bölcsődék, óvodák) úgy tekintjük, mint felesleges, a vállalkozókat vagy az adózókat terhelő nyűgöket. És ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően, az óvodai és bölcsődei szolgáltatások egyre kevésbé elérhetőek, vagy csökkenő színvonalúak, valamint az eddig a kismamáknak járó juttatásokat is készül megnyirbálni a kormány.

Még egy nagyon fontos momentumot a blogíró és sok ezer „lájkolója” elfelejtett: azt, hogy ma Magyarországon egy átlag család nem tud egy fizetésből megélni, szükség van a nők fizetésére is. Egyre kevesebb olyan férfi van, aki a keresetéből egyedül képes eltartani a családját. Talán azok a vállalkozók, akik úgy jutnak nagyobb profithoz, hogy ők sem nem alkalmaznak nőket, feketén dolgoztatnak, és más trükkökkel szabadulnak meg az őket sújtó terhektől.

Ezek után miért csodálkozunk azon, hogyha a gyermekvállalás ára az elszegényedés (több gyermek esetén szinte biztosan), a társadalmi támogatottság hiánya, és a nőket sújtó munkanélküliség lett, hogy egyre kevesebb pár vállal gyermeket? A blogíró és a lelkes „lájkolók” között bizonyára szép számmal akadnak olyanok, akik aggódnak és sopánkodva csóválják a fejüket azon a tényen, hogy „fogy a magyar”. Mégsem biztos, hogy eszükbe jutott, hogy felkapják a fejüket arra a mondatra, hogy nőt nem alkalmaznék. Kíváncsi lennék, vajon ők, hogy oldanák, meg „a gyereket szüljek, vagy dolgozzak, vagy: hogy egyeztessem össze mindkettőt?” dilemmát…