1791-ben született Nagyszebenben, szegény erdélyi szász családban. Szüleit korán elveszítette, ezután cselédnek állt. Munkaadója, Láng Ádám János színész - az első magyar színtársulat alapítójának, Kelemen Lászlónak a sógora - észrevette a tehetségét, az ő biztatására a lány megtanult magyarul. A házban gyakran megforduló Kazinczy Ferenctől is jelentős biztatást kapott.

1810-ben férjével együtt a Debrecenben játszó kolozsvári társulathoz szerződött. Férje korán meghalt, ő maga 1847-ig járta vándorszínészként az országot. (Özvegyként született egy törvénytelen lénya, akit,hogy megkímélje a hányatott élettől, örökbe adott.) A székesfehérvári színitársulathoz, majd a kassaihoz szerződött. 1833-ben a Bánk bán ősbemutatóján szerepelt, Kertész Erzsébet ezért életrajzi regényében "Az első Gertrudis"-ként emlékezik meg róla.

Az ún. "síró-éneklő iskola" képviselője, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház nem szerződtette, mert addigra ez a játékstílus elavulttá vált. (Más források szerint szerződtették volna, de ő maga egy félreértés,illetve egy nem kézbesített meghívó miatt nem tette be a lábát az épületbe.)

Lakásában "nevendékeket" fogadott, Laborfalvi Róza lakott nála egy másik fiatal színészaspiránssal, de nem jöttek ki Kántornéval. Laborfalvi megszökött tőle, és végül ő vette át a helyét Gertrudisként. 

Kántorné 1845-ig még Erdélyben játszott. Idős napjait nyomorogva töltötte, volt házmester, szakácsnő és színházi jegypénztáros. Büszkesége miatt nehezen fogadott el támogatást. 1854-ben halt meg Marosvásárhelyen. Sírkövét halála után két évvel Prielle Kornélia emeltette.    

Felhasznált irodalom: