A berlini egyetemen filozófiát, németet és társadalomtudományokat hallgatott, 1904-ben védte meg doktori értekezését. Már hallgató korában bekapcsolódott a nőmozgalomba, az 1910-es évekre már komoly tekintélyre tett szert, alapító tagja volt Nationalen Frauendienstes-nek. Vezetőségi tagja volt a német nőegyletek ernyőszervezetének, a Bund Deutscher Frauenvereine-nek. 1919-ben a Deutsche Demokratische Partei (DDP) tagja lett, 1920-ban beválasztották a Reichstagba. 1920-1933 között magas állást töltött be a belügyminisztériumban, 1926-1933 között ENSZ képviselő is volt. 1933-ban a nácik hatalomrajutásakor minden hivatalos posztjától megfosztották. Szerkesztője volt a Die Hilfe és a Die Frau című lapoknak, több történelmi tárgyú regénye is megjelent. Lebensweg durch eine Zeitenwende címmel publi

kálta politikai önéletrajzát.