Losoncon született, Szeghalmon nőtt fel, nyelveket, zenét tanult. Az Óvónőképző elvégzése után a szeghalmi óvódában helyezkedett el. Elbeszéléseket, verseket publikált a helyi lapban, első kötete 1904-ben Zsúrvilág a provincián címmel jelent meg. 1910-ben családja tiltakozása ellenére házasságot kötött a kalandos életű Rozsnyai Kálmánnal. 1918-ban megalapította a Szeghalmi Szervezett Munkásnők Pártját, amely a nők egyenjogúságát hirdette. A tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, a bukás után férjével együtt a brassói börtönbe zárták egy évre. A huszas évek közepén Nógrádverőcére költöztek, ahol házuk az irodalmi élet központja volt.

Néhány munkája:

• Lélekstációk;
• Zsúrvilág provincián;
• Versek;
• Testámentom;
• Ady Endre az életben;
• Lelkem virágos ablakából;
• El nem küldött levelek.

Dapsy Gizella Nil - Déryné estéje

Sorsának kusza selyemgombolyagját
Gyöngédtelenül markolták a párkák...
Tenyérnyi ablakában balzsaminák,
Bús aszterek álltak virágos vártát.

De tükre hű maradt még: visszabókol
Vígasztaló vidáman, szende szépen,
Pajzán, kecses negéddel néhanapján
És káprázatos királyasszonyképpen.

Dapsy Gizella Nil - Még...

Nagynéha még suhanva visszajár
Kísérteni egy álom-emlék.
Nagynéha még indulni készülő
És mennék, mennék...

Még hívogatják kóbor lelkemet
Ezüstködös fénypászmás éjek.
Néma szívembe dalt a csillagok
Még hintenének.

Valaki még tán fellobbantaná,
szemem kihamvadt, beteg fényét,
Mosolyos, tiszta, halkszavú öröm
Alvó reményét.

Még tudnék lágyan, lopva, remegőn,
Imás gyönyörrel csókot adni.
... Jó Istenem! Még tudnék fiatal,
Fehér maradni...