Méray-Horváth Zsófia (Opika von Méray-Horváth) műkorcsolyázó világbajnok (1889–1977)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Méray-Horváth Zsófia (Opika von Méray-Horváth) műkorcsolyázó világbajnok (1889–1977)

december 20, 2016 - 00:00

Az első két nemzetközi sikereket elérő magyar korcsolyázó nő: Kronberger Lily és Méray-Horváth Zsófia

Külföldön Opika von Meray-Horvath néven ismerték. Aradon született 1889. december 30-án, három fiútestvére volt. Apja prominens szociológus volt, és Károlyi Mihály meghívására családjával Budapestre költözött. Zsófia, akinek a tehetségét már akkor felismerték, amikor gyerekkorában a befagyott erdélyi tavakon siklott, belépett az itteni Korcsolyázó Egyletbe (BKE) és szakszerű oktatást kapott. Komoly sikereket ért el: Bécsben a műkorcsolyázó világbajnokságon (1911) ezüstérmes a szintén magyar  mögött, a következő években Davosban (1912), Stockholmban (1913) és Sankt Moritzban (1914) nagy fölénnyel világbajnok lett. Olimpiai aranyéremről álmodott, de pályafutásának véget vetett az első világháború: az 1916-ra tervezett olimpiát törölték, ahogy 1921-ig a világbajnokságokat is Civil életében nyelvtanítással foglalkozott.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Wilma Rudolph amerikai futó (1940–1994)

június 23, 2017 - 15:36

Hátrányos helyzetű családba született, 19-en voltak testvérek. Gyermekbánulás következtében egyik lába megbénult, tízévesen tanult újra járni. 16 éves volt első olimpiáján Melbourneben, ahol a 4 x 100-as váltóval bronzérmes lett. 1960-ban Rómában aranyérmet nyert 100 és 200 síkon, valamint a a 4 x 100-as váltóval. Az Év sportolója volt 1960-ban, az Év női sportolója 1960-ban és 1961-ben, a Fehér házban fogadta őt John F. Kennedy elnök. Két évvel később visszavonult és minden energiáját a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére fordította. 54 évesen agydaganatban halt meg.

Az „Aranylány”: Betty Cuthbert ausztrál futó (1938–2017)

augusztus 07, 2017 - 12:28

Aranylánynak becézték a 18 éves korában Melbourne-ben nyert három olimpiai győzelme után. Világrekorddal lett első 100 méteren, győzött 200-on és a 400-as váltóban. 1956 és 1964 között 18 világrekordot állított fel. Az 1960-as római olimpiát sérülés miatt ki kellett hagynia. 1964-ben Tokióban újra olimpiai bajnok lett, negyedik aranyérmét 400 méteren szerezte meg, ezt tartotta élete legjobb teljesítményének. Ugyanebben az évben megkapta a Helms Award kitüntetést.