Ormos Mária történész, akadémikus (1930–2019)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ormos Mária történész, akadémikus (1930–2019)

szeptember 30, 2019 - 22:36
Szakterülete a XX. századi történelem, világszerte elismert szaktekintély.

Debrecenben született, édesanyja Förster Elza műszaki rajzoló. Érettségi után a Debreceni Tudományegyetem történelem-magyar szakos hallgatója.

Diplomájának megszerzése (1952) után a debreceni, majd a szegedi egyetemen tanított. Szépen induló szakmai előmenetelét átmenetileg megpecsételte az 1956-os forradalom idején képviselt állásfoglalása, ami miatt fegyelmivel elbocsátották. Ezután egy ideig csak levéltárosként és általános iskolai tanárként dolgozhatott. 1960-tól az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének vezető munkatársa. 

1963-tól a Történettudományi Intézet munkatársa, innentől kezdve pályája egyenesen ível felfelé. 1969-ben a történelemtudomány kandidátusa. 1982-től a Pécsi Tudományegyetem professzora, két cikluson keresztül az egyetem rektora. 1987-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja. 

A 20. századi és egyetemes történet, diplomáciatörténet nemzetközileg elismert szakértője. Hitlerről és Mussoliniről írt monográfiája alapműnek tekinthető. A sors különös játékaként meghatározó történésze volt annak a szakértő bizottságnak, melynek feladata a magyar történelem második világháború utáni időszakának átértékelése volt. A vizsgálat perdöntő megállapítása szerint 1956-ban népfelkelés, és nem ellenforradalom zajlott. 

Munkásságáért többek között Akadémiai- és Széchenyi-díjat, valamint Magyar Köztársasági Érdemrendet kapott.

2019. december 8-én

 

Néhány műve: 

  • Franciaország és a keleti biztonság; 
  • „Civitas fidelissima.” Népszavazás Sopronban 1921;
  • Hitler élete és kora;
  • A történelem vonatán;
  • Közép-Európa – Van? Volt? Lesz?
  • Politikai eszmék és politikai gyakorlatok a 20-21. században. 

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Kolonits Ilona filmrendező (1922–2002)

március 15, 2018 - 22:20

Az első magyar női filmrendezők egyike fiatalkorában az Elzett gyárban dolgozott lakatosként, József Attila ismeretségi körébe tartozott. A háború alatt részt vett a budapesti gettó gyermekeinek mentésében. A háború után a Színművészeti Főiskola növendéke, 1949-1954 között a moszkvai Állami Filmintézetben aspiráns. A filmtudományok kandidátusa, Garai Erzsébettel és Bíró Yvettel együtt az első három magyar filmművészet terén doktorált kandidátus nő egyike. A Mafilm, majd a Movi Dokumentumfilm stúdióban dolgozott, számtalan dokumentumfilmet és riportot rendezett.

Eliza Ritchie kanadai tanár, feminista (1856–1933)

április 12, 2017 - 13:42

1889-ben diplomázott a Dalhousie egyetemen, két évre rá a Cornell egyetemen védte meg doktori értekezését. Valószínűleg ő az első kanadai nő, aki doktorátust szerzett. Ezután Európába utazott, Lipcsében és Oxfordban posztdoktori tanulmányokat folytatott. 1901-ben tért vissza hazájába, a Dalhousie egyetem filozófiatanára lett. Meggyőződéses szüfrazsett volt, nővéreivel együtt vezetőségi tagja volt a Council of Women-nek, a halifaxi feministák egyik legbefolyásosabbja volt. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, előadásai és cikkei világosak és meggyőzőek voltak.

Margaret Mead antropológus (1901–1978)

november 30, 2017 - 15:01

1978-ban bekövetkezett halálakor ő volt a legjobban ismert antropológus a világon, sokan az ő műveiből vettek egyáltalán tudomást az antropológia létezéséről. A Columbia egyetemen doktorált, majd 1925-ben Szamoan serdülő lányok életét tanulmányozta. Erről írott könyve, a Coming of Age in Samoa bestseller lett, igen sok nyelvre lefordították. 1929-en férjével együtt Új Guineába mentek, ahol Margaret a gyerekek játékait és fantáziájukat, valamint a felnőtt társadalomba való beilleszkedésüket figyelte. Ő volt az első, aki az antropológiai terepmunkában fényképezőgépet használt.