Romániában, Craiovaban született. Gábor Ignáccal kötött házassága után Budapesten laktak, ahol az általuk alapított Gábor-féle nevelőintézetet vezették. Izabella bécsi újságokban és a Pester Lloyd-ban publikált, tárcákat írt, és magyar írók munkáit fordította németre. A nyilasok 1944. novemberében elhurcolták és a Dunába ölték.
Az irodalomtudományok kandidátusa, a Rózsa Ferenc- és a Színikritikusok díjának birtokosa.
Budapesten született, a pécsi Művészeti Gimnázium mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszakára járt. Középiskolás korában kezdett publikálni, a Tábortűz című ifjúsági lap közölte írásait. Érettségi után az Esti Pécsi Napló gyakornoka volt és elvégezte MUOSZ újságírói iskoláját. A Nők Lapja, a Kisdobos, a Népszava, a Népszabadság, a Szabad Föld és a Dörmögő Dömötör közölte írásait. 1998-2012 között a Magyar Művészeti Akadémia kiadványainak szerkesztője volt.
Szegény családba született, tudásvágya és intelligenciája segítette át a nehézségeken. Az első világháború idején a pacifista mozgalom támogatója, belépett a kommunista pártba. Újságírói karrierje a Rezsevacka című női magazinnál indult, hamarosan több regénye is megjelent. Könyvei az egyszerű emberek mindennapi életével,a nők gondjaival foglalkoztak. Cikkekben, előadásokban harcolt a munkásnők helyzetének javitásáért, a szegények iskoláztatásáért. A náci megszállás alatt letartóztatták, a ravensbrücki koncentrációs táborban halt meg. 1965-ben Prágában szobrot állítottak az emlékére.
