A positanói boszorkány: Vali Myers festőművész, táncos, állatvédő

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

A positanói boszorkány: Vali Myers festőművész, táncos, állatvédő

augusztus 01, 2016 - 13:00

Vali Myers

Sydneyben született, anyja hegedűművész volt. Tehetsége korán megmutatkozott, szívesen rajzolgatott. Különc, visszahúzódó gyermek volt, és gyűlölt iskolába járni. 14 évesen elköltözött otthonról, és gyári munkával próbálta finanszírozni táncóráit. 17 évesen a Sydneyi Modern Balett Társulat tagja lett. Extrém sminkben járta a konzervatív város utcáit, és a hagyományos női nemiszerep-elvárásokat fojtogatónak érezte.

19 évesen a háború által feldúlt Párizsba ment, ahol három évig hajléktalanként tengődött a társadalom számkivetettjeivel. Végül kiutasították, ekkor tovább folytatta a vándorlást. Később társa akadt Rudi Rappold osztrák építész személyében, akivel összeházasodtak és visszaköltöztek Párizsba. Festeni kezdett, és miután műveit felfedezte egy kritikus, George Plimpton, elismertté vált. Azonban elhatalmasodó ópiumfüggőséggel küzdött, így a dekadens művészvilágot elhagyva férjével az olaszországi Positanóba vonult vissza, ahol elhagyott állatok megmentésébe kezdett, végül egy rezervátumot hozott létre. 1965-ben Diane Rochlin és Sheldon Rochlin „Vali: The Witch of Positano" címmel fimlet készített róla.

Miután műveit a 60-as évek pszichedelikus művészgenerációja is felfedezte, 1970-ben New Yorkba ment, ahol néhány alkotását eladta. Extravagáns megjelenésével, lángoló vörös hajával, sminkjével, melyet később az arcára tetováltatott, mindenütt feltűnést keltett. Megismerkedett Tenessee Williamsszel, aki egy karakterét róla mintázta, Patti Smithszel, aki megkérte, hogy készítsen neki egy tetoválást, és szal, aki elkészítette a portréját. Andy Warhol segítette, majd Salvador Dali Hollandiában rendezett műveiből kiállítást, Plimpton pedig albumot adott ki belőlük. 1989-ben Ruth Cullen ausztrál rendező „A kötéltáncos" címmel filmet készített róla.

Amikor 43 év után visszatért Ausztráliába, megdöbbent, hogy milyen sokan ismerik és szeretik a munkáit. Utolsó éveit így Positano, New York és Melbourne között osztotta meg. 2003-ban halt meg rákban. Halála előtt azt nyilatkozta, nem bánja, hogy el kell mennie, mert úgy érzi, mindent beleadott, teljes életet élt.

 

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Letartóztatták a Seattle-i Dühöngő Nagymamákat

június 10, 2015 - 14:29

A 92 éves Shirley-t tegnap reggel tartóztatták le, miközben hintaszékében ülve kötögetett születendő, kilencedik dédunokája számára.

No persze Shirley nem csak úgy üldögélt: társaival, a Seattle Raging Grannies-zel (Seattle-i Vaduló Nagymamik csoport tagjaival) hintaszékestül összeláncolták magukat a helyi kikötőben, hogy megakadályozzák a Shell egyik fúróállványának kihajózását. Mert a Shell továbbra is akar az Északi-sarkon fúrni, és a nagyik szerint ez nem oké.

Hirtelen lett kedvem sokáig élni. Éljenek az őrjöngő nagymamák!

Viva la Vida, avagy Frida Kahlo életútja

január 19, 2010 - 14:41
Frida Kahlo

Frida Kahlo kétségtelenül az egyik legismertebb és legelismertebb női képzőművész. Bár az 1900-as évek első felében születtek festményei, azok még 2010-ben is aktuálisak és rendkívül hatásosak, hiszen olyan egyetemes, időhöz nem köthető témákról vallanak, mint például a fájdalom, a szexualitás, a születés vagy az elmúlás. Alkotásainak hatása leginkább a hitelességből ered. Hiteles, hiszen meglepő őszinteséggel ábrázolja saját élettapasztalatait. Festményeinek témája gyakorlatilag saját életútja, ezért műveit igazán csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük életrajzát is.

Rita Levi-Montalcini, Nobel-díjas olasz orvos, neurológus (1909–2012)

május 25, 2015 - 21:58

Konzervativ család lánya, nehezen tudta apját meggyőzni, hogy egyezzen bele egyetemi tanulmányaiba. A torinói orvosi egyetemet 1936-ban végezte el, az Anatómiai Intézetben kapott állást, de ez rövid ideig tartott, Mussolini 1938-ban kibocsátott rendelete kizárta a zsidókat a tudományos pályáról. A bújkálás évei következtek, egészen a háború végéig. 1947-ben elfogadott egy állást St. Louis-ban a Washington egyetemen. Egy évről volt szó, harminc lett belőle, komoly tudományos eredményekkel. 1962-ben Rómában is létrehozott egy kutatólaboratóriumot, ettől kezdve idejét megosztotta St.