Az ünnepelt bántalmazó művész, avagy hol van Ana Mendieta?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Az ünnepelt bántalmazó művész, avagy hol van Ana Mendieta?

június 20, 2016 - 00:00
A hét elején nyílt a londoni Tate Modern Galériában Carl Andre, a 80 éves amerikai minimal art szobrász kiállítása. A VIP megnyitót mintegy 150, többségben feketébe öltözött feminista - a WHEREISANAMENDIETA? és a Sisters Uncut csoportok tagjai - zavarta meg. André szintén művész felesége, Ana Mendieta ugyanis évtizedekkel ezelőtt rejtélyes körülmények között „kiesett” 34. emeleti lakásuk ablakán és szörnyethalt.

Fotó: Charlotte Bell

Az amerikai nőmozgalomban méltán kedvelt, kubai származású Ana Mendieta több mint kétszáz szobrot alkotott természetes anyagok felhasználásával. művészete női test és természet, kultúra és erőszak viszonyát boncolgatta. 1981-ben ismerkedett meg Carl Andréval, akivel négy évvel később házasságot kötött. A férjet nyomasztotta felesége növekvő népszerűsége, riválist látott benne, és több versében – a Mendieta halála előtti hetekben is! – megfogalmazta a vágyát, hogy kilökje őt az ablakon. 1985. szeptember 8-án a szomszédok hangos veszekedést, majd „ne, ne, ne!” kiáltást hallottak. A 911-et tárcsázó férj –arcán és karján friss karmolásnyomokkal – azt állította, hogy Mendieta öngyilkos lett, ám összefüggéstelenül, önmagának is többször ellentmondva adta elő az állítólagos történteket. A gyilkosság vádja alól mindezek ellenére felmentették, a nőket egyébként is előszeretettel marginalizáló művésztársadalom pedig nagyvonalúan felejtene – csakhogy ezek a folyton kellemetlenkedő feministák (milyen kár, hogy léteznek és hangjuk van!) nem hagyják.

Az előző években is több csoport rendezett – alkalmanként vérrel, hullazsákokkal és állati belsőségekkel nyomatékosított – tiltakozást Andre kiállításainak helyszínén. Ezúttal a dühöt tovább fokozta, hogy az önnön vélt progresszív mivoltát előszeretettel hangoztató Tate Modern Mendieta több munkájának birtokában van, ám azokat – a színesbőrű nő művészt elnémító gyilkos cinkosává válva! – nem állítja ki.

„NEM FOGUNK NÉMÁN PIHENNI AZ ARCHÍVUMOTOKBAN

NEM HAGYJUK, HOGY ELVEGYÉTEK AZ ÉLETÜNKET

NEM FOGUNK GYILKOSOKAT TÁMOGATNI

FEL KELL EMELNÜK A HANGUNKAT AZOKÉRT, AKIKET NEM HALL SENKI

NEM HAGYJUK ANNYIBAN A A NŐK ELTŰNÉSE MIATTI KÖZÖNYT

HOL VAN ANA MENDIETA”

 

– állt az esemény meghívójában.

A szórólapokat osztogató, kiabáló tiltakozók („NEM KIESTEM, HANEM KILÖKTEK!”), kezükben „CARL ANDRE MEGÖLTE ANA MENDIETÁT!” feliratú transzparensekkel megpróbálták elzárni a főbejáratot, ám a biztonságiaknak sikerült áttörniük az élőláncot. Az aktivisták ekkor az ablakokhoz nyomultak, és Mendieta egy művét imitálva (Glass on Body Imprints) az üvegtáblához nyomták testüket-arcukat. Sikerrel jártak: a kiállítás gyanútlan látogatói kíváncsiak lettek a tiltakozás okára, megdöbbenve értesültek Mendieta történetéről, és szolidaritásukat kifejezve a róla szóló szórólapokat Andre művei köré helyezték.

Később beszédek hangzottak el az épület előtt, megemlékezve mindazokról, akik nem élték túl az erőszakot. A felszólalók kitértek olyan, a közvéleményt jelenleg foglalkoztató esetekre is, mint a feleségbántalmazó Johnny Deppé illetve a nemi erőszakot elkövető Brock Turneré.

Robert Katz oknyomozó újságíró könyvéból (Naked by the Window) kiderül, hogy az Andrét hangosan védelmező barátokat, művésztársakat vajmi kevéssé érdekelte, hogy Andre tényleg megölte-e Mendietát. Természetesen „sajnálatosnak” tartották a nő halálát, de az igazi tragédia az lett volna számukra, ha Andre karrierje megszakad – így igyekeztek azt a nő holttestén is átgázolva megakadályozni.

Pedig az ilyen esetekben nem arról van szó, hogy egy tehetséges művész (sportoló, orvos, politikus, stb.) mellesleg elkövetett egy véletlen botlást, hanem arról, hogy egy agresszív bántalmazó mellesleg tud szobrokat készíteni (úszni, stb.). Rangsoroljunk.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Ne húzzátok ki a gyufát, fiúk!" - Lovas Nagy Anna nyitóbeszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 19:52
Lovas Nagy Anna (Fotó: Ökrös Attila)
Szeretettel köszöntök mindenkit aki eljött és azokat is akik otthonról támogatnak minket, akik az ország legkisebb zugából csatlakoztak a Facebook felhíváshoz, és azoknak, akik külföldről is fontosnak tartják a magyar nők ügyét. Külön szeretném megköszönni Simon Zsuzsának Londonban, ahol velünk egy időben, most tüntetnek a konzulátus előtt. Simon Zsuzsa üzeni: „ majd ha nem csak a méhem kell otthon, hazamegyek”. 

A rendőrség rendőrnőket küldött, a rendőrség megértette az üzenetünket, ugyanezt várjuk a pártoktól és a kormánytól.

Sophie Calle Modus vivendi című kiállítása a kiszolgáltatottságról és a sztereotípiákról

július 30, 2016 - 16:07
Sophie Calle (Fotó: elperiodico.com/Danny Caminal)

Sophie Calle világhírű francia író és fotós, különös installációival és egyedi tematikájú kiállításaival bizonyítja, hogy az írói készségek és a művészi látásmód milyen csodálatos módon kiegészíthetik egymást. A művésznő egyik leggyakoribb témája az emberi kiszolgáltatottság konceptuális ábrázolása.

Gúzsba kötve - Schiller Noa fotósorozata a kapcsolati erőszakról

november 26, 2021 - 16:21
Senki sem hinne neked - fotó: Schiller Noa - KATTINTS A KÉPRE AZ ALBUM MEGTEKINTÉSÉHEZ!

- Miért tűr az áldozat? - teszik fel sokan a tipikus kérdést, ha bántalmazó kapcsolat kerül szóba. - Én aztán az agresszió első jelénél azonnal lelépnék! - büszkélkednek olyanok, akiknek (szerencséjükre) fogalmuk sincs, mit él át az áldozat egy ilyen helyzetben. Ez az üzenet („én bezzeg milyen erős nő vagyok, te meg milyen béna") nemhogy nem segít, de még mélyebbre is löki az áldozatot. Az áldozatok felé mindenkor együttérzéssel kell fordulni, és őket az önértékelésükben - annak további leépítése helyett - meg kell erősíteni.