A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

május 23, 2016 - 23:32
A jogfosztott nők érdekeiért való küzdelem ikonikus alakja.

Előkelő, elszegényedett családba született 1808-ban. Családi kényszerítésre feleségül ment George Nortonhoz, aki állandóan megalázta, kegyetlenül megverte. Caroline az írásban talált menedéket, versei, regényei népszerűek voltak, és így pénzhez jutott.

1836-ban elhagyta férjét, aki úgy állt bosszút, hogy Caroline minden keresetét magának követelte. Az érvényben levő törvények szerint ugyanis a nők vagyonával, munkájuk után járó keresetükkel a férj rendelkezett. A hatályos jog abban sem akadályozta a férfit, hogy három közös fiukat elszakítsa anyjuktól: elrabolta és Skóciában élő rokonoknál rejtegette őket. 

Caroline nem hagyta magát, újságcikkeket írt, beadványokkal ostromolta a törvényszéket, pártfogókat keresett, még a királynőnek is írt. Férje válaszul azzal vádolta, hogy viszonya van Lord Melbourne politikussal (Norton előzőleg megzsarolta a férfit - aki a kért magas összeget nem fizette ki neki). Kilátástalan per vette kezdetét, mely körül a botrány végül országos szintűre dagadt. Melbourne megpróbálta rávenni Caroline-t, hogy térjen vissza a férjéhez, aztán látva annak brutalitását, visszavonta e tanácsát. Az asszony jó hírneve azonban odalett, és a gyermekei felügyeleti jogát sem ítélte meg neki a bíróság. 1839-re Thomas Talfourd ügyvéd segítségével elérte, hogy érvénybe lépjen az Infant Custody Act, mely a férjüktől különélő vétlen feleségeknek hét év alatti gyermekeikhez felügyeleti, annál idősebb gyermekeikhez pedig láthatási jogot biztosított. A saját esetében azonban nem sikerült a törvényt betartatnia: férje továbbra sem adta át neki a gyermekeiket és tartózkodási helyüket sem volt hajlandó elárulni. 

1842-ben ráadásul a legkisebb gyermeke meghalt: leesett a lóról, és az egyébként nem súlyos seb a nem megfelelő ellátás miatt elfertőződött. Legidősebb fia harmincéves korában tuberkulózisban hunyt el. Egyetlen életben maradt fia, Thomas sokat betegeskedett, és gyakran szorult anyja anyagi segítségére. Caroline 1875-ben, Norton halála után vált csak szabaddá, új házasságot kötött, de két évvel később elhunyt. Előtte azonban kénytelen volt még harmadik gyermeke halálát is végignézni. 

Munkásságának része volt két további, a nők helyzetén javító törvény elfogadásában:  az1857-ben életbe lépő (első) Matrimonial Causes Act által némileg enyhült a nemi alapú kettős mérce a válásindítás lehetősége terén – egyszerűsödött a korábban szinte lehetetlen és költséges procedúra, és a nők számára bekerült a kegyetlenség és az elhagyás is mint lehetséges válóok. Az 1870-es Married Women’s Property Act  biztosította, hogy a nők is örökölhessenek, és leszögezte, hogy fizetésük őket illeti, nem a férjüket.

Néhány munkája:

közéleti :

  • -Separation of Mother and Child by the Laws of Custody of Infants Considered;
  • English Laws for Women in the Nineteenth Century.

Szépirodalmi:

  •  The Sorrows of Rosalie: A Tale with Other Poems;
  • The Dream, and Other Poems;
  • The Wife, and Woman's Reward;
  • Lost and Saved.

A Lordok Házában található freskón az Igazság allegorikus alakját a sokat szenvedett Caroline-ról mintázták.

 

 

 

Flora Tristan

május 23, 2016 - 23:00

Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték. 

A világon az első állatvédő szervezet alapítója: Frances Power-Cobbe (1822–1904) ír újságíró, feminista

május 23, 2016 - 23:43

Előkelő családba született, Dublin közelében 1822. dec. 4-én. Élénken érdeklődött a tudományok iránt. Mindössze két évet járt iskolába, de azt is időveszteségként, sőt tanulmányai kényszerű félbeszakításaként (!) értékelte, hatékonyabbnak tartotta az önálló ismeretszerzést. 1838-ban végül szülei kivették az intézményből, mert gyengélkedő anyja helyett (aki kilenc évvel később meghalt) át kellett vennie a háztartást. Otthon tovább képezte magát, és - legalábbis az egyház által diktált formában - elvesztette a hitét. Amikor ez kiderült, apja elűzte a családi otthonból.

Hubertine Auclert (1848–1914), a francia szüfrazsett mozgalom megalapítója

december 10, 2010 - 14:43

Hubertine módos, sokgyerekes vidéki családba született 1848-ban. 13 éves volt, amikor apja meghalt, anyja egy katolikus zárdában neveltette tovább. l6 éves korában be akart lépni a les Sours de la Charité de Saint-Vincent de Paul apácarendbe, de független természetére való hivatkozással kérését elutasították.

Vallásos viktoriánus családanya a prostitúció és a szexuális kettős mérce ellen: Josephine Butler

november 28, 2015 - 15:23

A viktoriánus kor egyik legforradalmibb szellemiségű alakja 1828. április 13-án született gazdag földbirtokos lányaként. Apja társadalmi reformer volt és szerepe volt az 1832-es reformtörvény elfogadásában. Josephine-t inspirálta apja szellemisége. Élesen támadta korának álszent felfogását, fellépett a nők és gyerekek kiszolgáltatottsága, kihasználása ellen. Fiatalkorától élete végéig aktívan részt vett a feminista mozgalomban.  1852-ben férjhez ment George Butler tanfelügyelőhöz, aki hozzá hasonló elveket vallott.

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.