A GYES esete a feminizmussal
A bölcsődék sorra szűnnek meg, az óvodákban egyre hosszabbak a várólisták, miközben azt is jól tudjuk, hogy egy kereset általában nem elég a háromtagú család fenntartásához. Szinte nem létezik részmunkaidős állás, és a munkahelyeken nem ritka a független nők előnyben részesítése az anyákkal szemben. Munkára szükség van, csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ne dolgozzanak; nem beszélve arról, mennyire kiszolgáltatottá válik az a nő, aki elfogadja az anya és háziasszony kizárólagos szerepköreit.
A GYES segíthet abban, hogy a család az alatt a pár év alatt, amikor a gyereknek ténylegesen az a jobb, ha szüleivel marad, fenn tudja tartani magát. Kényszermegoldás-kényszerhelyzetre. A gyereknek mindenképpen szüksége van élete első pár évében arra, hogy biztonságos kötődést alakítson ki olyan emberekkel, akik megfelelően gondoskodnak pszichés és fizikai igényeiről. Az anyával, az apával, vagy bármilyen más személlyel, aki szeretettel bánik vele. Ez egy olyan intézményben nem feltétlenül érhető el, ahol esetenként két gondozó jut 20-30 gyerekre. És itt nem a család „szentségéről” van szó, hanem arról, hogy milyen helyzetben kaphatja meg nagyobb eséllyel az 1-2 éves a szükséges figyelmet.
Emellett arról sem lenne szabad megfeledkeznünk, hogy a GYES intézménye (mert itt jóval többről van szó, mint az a havi néhány tízezer forint) konszolidálja a fennálló viszonyokat. Függő helyzetben tartja a nőt, az anyát, aki nem tehet mást, mint három éven keresztül otthon marad gyerekével, és sokszor a nap 24 óráját neki szenteli. Ha ezt nem teszi meg, pedig lehetősége lenne rá, akkor „rossz anya”. A GYES-re hivatkozva lehet munkahelyeket otthagyni, megélhetést feladni, teljes állásban házimunkát végezni. A férfi egy olyan nőt kap, aki-a hagyományos nemi szerepelvárásoknak megfelelően-otthon meleg étellel, tiszta lakással várja, és nem a saját karrierjét építi. Az apa az, aki eltartja most már a gyereket is, az anya pedig, aki saját kereset hiányában (újra) évekig egy férfihoz láncoltan él. A hierarchia megmarad és tovább erősödik.
Mindez csak akkor változna meg, ha a férfiak ugyanolyan arányban maradnának otthon a gyerekkel, mint a nők. Ha a társadalom elfogadná végre, hogy egy férfi is képes gyereket nevelni, és a háztartásban akadó teendőket ellátni. És nem feltétlenül azért, hogy a nő karrier szempontjából ne kerüljön hátrányba a munkaerőpiacon, hanem elsősorban olyan megfontolások miatt, amelyek a nemek egyenlőségére való törekvést a gyereknevelés területén is fontosnak tartják.