Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

július 23, 2010 - 17:03

Cserháti Zsuzsa 7 éve, 2003-ban hunyt el, július 23-án, Budapesten.
Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy ő volt az egyik legfantasztikusabb popénekesnő Magyarországon. Szomorú életpályája sajnos bizonyíték arra is, hogy mennyire elhanyagoljuk tehetségeinket, hiszen a sikeres '70-es évekbeli pályája után az 1980-as években nem sokat szerepelt nagyközönség előtt, félreállították. Csodálatos énekét hallgatva, mindenkiben megfogalmazódik ez a keserű gondolat.

Életpályájáról a wikipédián olvashattok.

 

Rengeteg slágerrel emlékezhetnénk rá, mint pl. a "Boldogság, gyere haza", az "Édes kisfiam", vagy ha stílszerű szeretnék lenni, akkor a "Mennyit ér egy nő" c. dalt tenném ki.
A választásom teljesen önkényes, és azért a "Hamu és gyémánt" lett a nyertes, mert személyes élményem kötődik hozzá: ez szólt az esküvömőn. (Természetesen mindenki sírt a meghatottságtól.)

Kellemes zenehallgatást, szép hétvégét kívánok mindenkinek!

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Szabad-e a nőknek trágár vicceken nevetni?

január 16, 2010 - 15:49

 Nem szabad - legalábbis erre a következtetésre jutott Trey Parker és Matt Stone, a South Park alkotói,
a 13. évad 4. részében.
A "Punifingék" című epizódot 2009. decemberében mutatták be Magyarországon (a Comedy Central csatornán megy), és még nem lett áldozata az állandó ismétlésnek, így talán még jópáran nem látták, illetve szórakozási lehetőséget adok azoknak, akik esetleg nem találtak semmi érdekeset hétvégén a tévében.

Azt hiszem, ez a rész jól illusztrálja, hogy mi is az, amin itt a kommentekben gyakran kiakadunk.

Elizabeth Barett Browning néhány verse

január 17, 2010 - 18:25

Elizabeth Barrett Browning néhány verse

 

 

Portugál szonett

Theokritosra gondoltam, s az Ének,
ős-édes évek dala fájt fel újra,
dús éveké, melyeknek mézes ujja
osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, –

s így ringva habján antik ütemének,
könnyemen át egy látomás borúja,
múlt életem édesbús koszorúja,
a lassú léptü, szép, szomoru évek

dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál: