• A Kútvölgyi úti óvoda és bölcsőde
  • Balatonfüred, Annabella Hotel
  • A Kertészeti Kutatóintézet központi épülete, Budapest – Nagytétény, 1971

Pázmándi Margit építész (1930–1995)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Pázmándi Margit építész (1930–1995)

május 02, 2019 - 21:39
Az egyetlen női építész, akit kétszer is Ybl díjjal tüntettek ki, 1965-ben a balatonfüredi Hotel Annabella tervezéséért, 1986-ban pedig életművéért.

A budapesti Műegyetemen diplomázott 1952-ben. A Középülettervező vállalatnál kezdett dolgozni, majd 1961-től nyugdíjbameneteléig az Állami Építéstudományi Intézet munkatársa volt. 

Néhány munkája: MTV és MR csónakháza, Szentendre, Papsziget; Kertészeti Kutatóintézet központi épülete; HM szanatórium, Hévíz; balatonfüredi szívkórház új pavilonjai; Kútvölgyi úti kórház rekonstrukciója.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Karen Spärck Jones brit informatikus (1935–2007)

január 10, 2012 - 15:33
 A számítástechnika túl fontos ahhoz, hogy a férfiakra bízzuk.
Az idézet Karen Spärck Jones-tól, a Cambridge egyetem professzorától, a Brit Tudományos Akadémia tagjától származik, aki fél évszázadnál többet dolgozott az információkeresés, a természes nyelvi feldolgozás területén, számítógépes szakemberek egész nemzedékére volt hatással.
 

Kay McNulty amerikai matematikus (1921–2006)

február 11, 2018 - 22:33

Írországban született, gyermekkorában családjával az Egyesült Államokba költözött. A Chestnut Hill College-ban diplomázott matematikából 1942-ben. A hadseregnek nagy szüksége volt képzett matematikusokra, így Kay is „emberi számítógép” lett a Moore School of Engineering-nél. 1945-ben hat nőt választottak ki, hogy az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) kifejlesztésén dolgozzanak: Kay McNulty, Marlyn Wescoff, Fran Bilas, Ruth Lichterman, Adele Goldstine, Betty Jennings. Az ENIAC több mint 3 m magas, kb. 25 m hosszú volt, és 30 tonnát nyomott.

Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.