Nemes Nagy Ágnes író, költő, műfordító (1922-1991)

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Nemes Nagy Ágnes író, költő, műfordító (1922-1991)

január 03, 2019 - 13:16

Budapesten született, magyar-latin-művészettörténet szakon tanult. Még egyetemistaként elküldte verseit Szerb Antalnak, aki további írásra biztatta, kölcsönös tisztelet, mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztük. Első kötete 1946-ban jelent meg (az 1945-ben meggyilkolt Szerb erről már nem tudhatott, Nemes Nagy mélyen gyászolta). Nyomasztotta, hogy a szép nőt látják benne, úgy érezte, ezáltal mint költő háttérbe szorul, ő a szellem embere akart lenni. Ez végül sikerült neki. 

Belépett a Magyar Írószövetségbe és a Magyar PEN Clubba. Férjével, az irodalomra átnyergelő jogásszal, Lengyel Balázzsal Kékgolyó utcai otthonukban irodalmi szalont tartottak fenn, és megalapították a Nyugat szellemiségét továbbvivő Újhold c. lapot. Ezt 1948 őszén betiltották, de így is irodalomtörténeti jelentőségre tett szert. 1947-ben egy évet a Római Magyar Akadémián, majd Párizsban töltött ösztöndíjjal más magyar írók: Weöres, Károlyi, Ottlik, Pilinszky társaságában.

Személyes érzéseiről ritkán írt.  „Mindig is boldog szerelemben kívántam élni, eltéphetetlen kötelékben... A boldog szerelem létfeltétel és munkafeltétel, mint a kenyér, a toll, a szabadság. A boldogtalan szerelem nem szakmám. Ki nem állhatom az úgynevezett szerelmi bonyodalmakat. Én a tökéletes, a sírig tartó szerelemről hiszem azt, hogy reménytelen – ennél alább nem adhatom.” Ez nem adatott meg neki: 1958-ban férje elhagyta és újranősült - feltehetően élettársként nem viselte el a szellemileg egyenrangú partnert. (A közös munka Nemes Nagy haláláig megmaradt.) További kapcsolatairól nem tudunk.

Nemes Nagy 1958-ig gimnáziumi tanárként dolgozott, ezután pedig az írásaiból élt.  Versei mellett esszéíróként is jelentős, továbbá műfordítóként is: magyarra ültette át többek között Racine, Corneille, Brecht, Moliere és Victor Hugo műveit. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége volt. 1979-ben négy hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.1986-ban Lengyellel Újhold Évkönyvek címmel újraindították a korábbi folyóiratot.

1948-ban a Baumgarten-díjat, 1969-ben a József Attila díjat, 1983-ban pedig a Kossuth díjat kapta meg. Halála után Izrael a Yad Vashem elismerést adományozta neki.

Néhány műve: 

  • 1946 – Kettős világban (versek)
  • 1957 – Szárazvillám (versek és műfordítások)
  • 1962 – Aranyecset (keleti mesék)
  • 1967 – Napforduló (versek)
  • 1969 – A lovak és az angyalok (válogatott versek)
  • 1975 – 64 hattyú (esszék)
  • 1978 – Bors néni könyve (gyermekversek, mesék)
  • 1979 – Éjszakai tölgyfa (versek)
  • 1980 – Egy pályaudvar átalakítása (versek)
  • 1981 – Között (összegyűjtött és új versek)
  • 1982 – Metszetek (esszék)
  • A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról; Magvető, Bp., 1984
  • 1986 – A Föld emlékei (összegyűjtött és új versek)
  • 1987 – Látkép gesztenyefával (esszék)
  • 1988 – Szőke bikkfák (válogatott verselemzések)
  • 1989 – Szó és szótlanság (összegyűjtött esszék I)
  • 1992 – A magasság vágya (összegyűjtött esszék II)
  • Amerikai napló. Iowa, 1979; sajtó alá rend. Lengyel Balázs; Századvég, Bp., 1993

 

Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,

Ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

Hogy minden léptem gyötrelem.

 

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

Ellökném, rámakaszkodik,

Mint egy tölgyfa a gyökerét,

Vállamba vájja karmait.

 

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szive.

Ha elröpülne egy napon,

Most már eldőlnék nélküle.

 

Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton éjszakája

Mikor lement a térre, már a sátrak
a lampionok fényében áztak,
gyertyák üvegek nyakában álltak,
nyári Halottak-napja-fény,
és deszkapolcon porosan
a rózsaszínű krepp-papirbabák.
Oldalt tetováltak dombjai,
dinnyék olajzöld bőrén forradásos,
kötőtűvel kipontozott szivek.
Fent fényreklámok hullámzó haja.
Forró szél. Némi szalma.
Sötét volt az az éjszaka.
Ment, ahogy körbezárta
jelenlétének álruhája,
ment mozdulatlan, egy magasvasút
futott fölötte.

               Tisztítsd meg az arcod.
   Két tenyered öblébe hajtod,
   tenyéröbölnyi vízre hajtod,
   harántcsíkolt az akarat,
   itasd meg, mint egy madarat,
   itasd meg, mint egy állatot,
   mosd, mosd az arcod és a nap,
   melynek minden sugara végén
   apró keze van, majd a nap

kezével az arcod –
Éjszaka. Vásznai súlyosodva
függtek be a fények közé,
a pultok közé, melyek selyemcukor-mód
és úgy csillogtak, mint a hernyók,
gyertyák fulladozása, szélroham.

   A régi kertben.
   A kertben volt a százezernyi,
   az ostyafényű ég alatt,
   a másik arcot kell lenyelni,
   s a zöld virág, a bodzaág,
   amelyre Judás felköti magát,
   s egy csillag némi zöldje fönn,
   a kertben volt a mérhetetlen,
   bár volnál oly kicsiny, szerelmem,
   mint egy isten az ostyán.

És jöttek már a tankok.
              Fém-hullámhegyek
elől futott az utca kőmederben,
futottak a puha testek fém és kő között,
egy-egy léggömböt húzva még magukkal,
dőlt bódék vászoncsattogásait,
hídkarfák loccsanásait,
távol hamut, és üveg-permetet,
s a hangközökben azt, ami fújt felettük,
azt, ami fújt
fent, fent, a teljes égitest fölött.

Egy mellvéden vetette át magát
a többivel együtt,
együtt, meredeken gurultak,
darabosan, zökkenve hulltak,
fent sorozatok még, ők egymáson át,
mint egy hegyomlás.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –
Köd volt, amikor ujra látni kezdett.
A vízparton feküdt. A nád.
Mellette másik test is az iszapban,
oly hűvösen nyújtózva, oly hanyatt,
mintha külön hó hullott volna rá.
Fölkelt mellőle. Egyetlen mozdulattal
emelkedett föl, mint a füst,
mellőle, vagy, belőle fölkelt,
s oly áttetsző volt, amikor feküdt.
Fölkelt, feküdt, egyetlen mozdulattal.

És vitte akkor is, mikor elindult.
Homályosan, a testet vitte még.
Elnyúlt ködök vízszintesében
ment,
         jobbkezével tartva balkezét.

***

Lement a nap

Lement a nap. De nem. Még látható.
Csak  v o l t a k é p p e n  ment le, még az égbolt
tenyéröblében tartja ezt a másik,
megtévesztésig hasonló napot,
akár egy homokóra felső
üvegcsészéjét, melyből már kipergett
a voltaképpeni.

És lent a lámpák csattogásai
a drótkötélen imbolyogva,
a huzalok e természeti hangja,
mit nem vezérel más, csupán a szél.

Ezek már más beszédek,
ezek az önmaguk mögé
lecsúszó helyettesitések,
a vissza-vissza integettetések,
ezekkel már sietni kell.

 

 

Urr Ida költő, orvos (1904–1989)

november 12, 2018 - 20:29

Kassán született, ott érettségizett, orvosi diplomát a budapesti egyetemen szerzett. Még egyetemi hallgató, amikor megjelenik első verseskötete. Kassán kezd praktizálni, a harmincas években Budapesten kap állást, komoly figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A második világháború alatt a Svéd Vöröskereszt orvosa, zsidókat bújtat, sok ember életét menti meg. A háború után belgyógyász főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja. Irodalmi munkásságát sem adta fel, több kötete jelent meg. A Yad Vashem 1989-ben a Világ Igaza címmel jutalmazta embermentő tevékenységéért.

Reichard Piroska költő, műfordító, tanár (1884–1943)

december 11, 2018 - 19:46

Beregszászon született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána gimnáziumi tanári állást kapott. 1909-ben védte meg Telamon históriája című doktori disszertációját. Első versei a Nyugatban jelentek meg, aminek állandó szerzője lett. Elbeszéléseket, meséket, tanulmányokat publikált, angol költőket és írókat fordított. 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A zsidótörvények megjelenése után öngyilkos lett. 

Néhány munkája: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal. 


Reichard Piroska: Találkozás

"az egész világon de különösen Magyarországon oly nagyon rettegett feminizmus" - Dedinszky Erika költő

április 04, 2017 - 00:20

Középiskolai tanulmányait Magyarországon kezdte, Hollandiában fejezte be. A nijmegeni egyetmen francia nyelvet és irodalmat, filozófiát hallgatott. A kétnyelvű művész rendkívül sokat tett a magyar és holland irodalom, kultúra egymással való megismertetéséért. 1981-ben Martinus Nijhoff-díjat kapott.

Néhány műve:

Oravecz Paula író (1903–1990)

november 14, 2018 - 22:26

A Gyermekvédő Liga intézetében tanult 16 éves koráig, utána gyári munkásként dolgozott. Később vőlegénye után kivándorolt Brazíliába, ahol összeházasodtak. Orvos férje mellett dolgozott műtősnőként, első novellája a helyi lapban jelent meg. Férje halála után, a harmincas években tért haza, megjelenő írásai hamarosan népszerűek lettek. Elbeszélései, regényei fő témája a szegények élete, kiszolgáltatottságuk, reménytelen sorsuk. 1945-ben házasságot kötött Déry Tiborral, azonban a férfi sorozatos hűtlenségei miatt néhány év múlva elváltak. Emlékiratán dolgozva halt meg 1990-ben.

Kisfaludy Atala költő, író (1836–1911)  

június 07, 2019 - 22:49

Kötcsén született, régi nemesi család művelt, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő, több nyeven beszélő lánya. 1852-ben házasságot kötött Szalay Károly ügyvéddel, Kaposváron telepedtek le. Atala első verse a Hölgyfutárban jelent meg 1858-ban. Verseit és elbeszéléseit rendszeresen közölte többek között a Divatcsarnok, a Családi Kör, a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Ujság. 1861-ben egyik alapítója és tulajdonosa volt a Gyermekbarát című lapnak. 1878-ban beválasztották a Petőfi Társaságba. Egyik lánya, Szalay Fruzina is jónevű költő lett.  

Néhány munkája: