Nemes Nagy Ágnes író, költő, műfordító (1922-1991)

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Nemes Nagy Ágnes író, költő, műfordító (1922-1991)

január 03, 2019 - 13:16

Budapesten született, magyar-latin-művészettörténet szakon tanult. Még egyetemistaként elküldte verseit Szerb Antalnak, aki további írásra biztatta, kölcsönös tisztelet, mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztük. Első kötete 1946-ban jelent meg (az 1945-ben meggyilkolt Szerb erről már nem tudhatott, Nemes Nagy mélyen gyászolta). Nyomasztotta, hogy a szép nőt látják benne, úgy érezte, ezáltal mint költő háttérbe szorul, ő a szellem embere akart lenni. Ez végül sikerült neki. 

Belépett a Magyar Írószövetségbe és a Magyar PEN Clubba. Férjével, az irodalomra átnyergelő jogásszal, Lengyel Balázzsal Kékgolyó utcai otthonukban irodalmi szalont tartottak fenn, és megalapították a Nyugat szellemiségét továbbvivő Újhold c. lapot. Ezt 1948 őszén betiltották, de így is irodalomtörténeti jelentőségre tett szert. 1947-ben egy évet a Római Magyar Akadémián, majd Párizsban töltött ösztöndíjjal más magyar írók: Weöres, Károlyi, Ottlik, Pilinszky társaságában.

Személyes érzéseiről ritkán írt.  „Mindig is boldog szerelemben kívántam élni, eltéphetetlen kötelékben... A boldog szerelem létfeltétel és munkafeltétel, mint a kenyér, a toll, a szabadság. A boldogtalan szerelem nem szakmám. Ki nem állhatom az úgynevezett szerelmi bonyodalmakat. Én a tökéletes, a sírig tartó szerelemről hiszem azt, hogy reménytelen – ennél alább nem adhatom.” Ez nem adatott meg neki: 1958-ban férje elhagyta és újranősült - feltehetően élettársként nem viselte el a szellemileg egyenrangú partnert. (A közös munka Nemes Nagy haláláig megmaradt.) További kapcsolatairól nem tudunk.

Nemes Nagy 1958-ig gimnáziumi tanárként dolgozott, ezután pedig az írásaiból élt.  Versei mellett esszéíróként is jelentős, továbbá műfordítóként is: magyarra ültette át többek között Racine, Corneille, Brecht, Moliere és Victor Hugo műveit. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége volt. 1979-ben négy hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.1986-ban Lengyellel Újhold Évkönyvek címmel újraindították a korábbi folyóiratot.

1948-ban a Baumgarten-díjat, 1969-ben a József Attila díjat, 1983-ban pedig a Kossuth díjat kapta meg. Halála után Izrael a Yad Vashem elismerést adományozta neki.

Néhány műve: 

  • 1946 – Kettős világban (versek)
  • 1957 – Szárazvillám (versek és műfordítások)
  • 1962 – Aranyecset (keleti mesék)
  • 1967 – Napforduló (versek)
  • 1969 – A lovak és az angyalok (válogatott versek)
  • 1975 – 64 hattyú (esszék)
  • 1978 – Bors néni könyve (gyermekversek, mesék)
  • 1979 – Éjszakai tölgyfa (versek)
  • 1980 – Egy pályaudvar átalakítása (versek)
  • 1981 – Között (összegyűjtött és új versek)
  • 1982 – Metszetek (esszék)
  • A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról; Magvető, Bp., 1984
  • 1986 – A Föld emlékei (összegyűjtött és új versek)
  • 1987 – Látkép gesztenyefával (esszék)
  • 1988 – Szőke bikkfák (válogatott verselemzések)
  • 1989 – Szó és szótlanság (összegyűjtött esszék I)
  • 1992 – A magasság vágya (összegyűjtött esszék II)
  • Amerikai napló. Iowa, 1979; sajtó alá rend. Lengyel Balázs; Századvég, Bp., 1993

 

Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,

Ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

Hogy minden léptem gyötrelem.

 

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

Ellökném, rámakaszkodik,

Mint egy tölgyfa a gyökerét,

Vállamba vájja karmait.

 

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szive.

Ha elröpülne egy napon,

Most már eldőlnék nélküle.

 

Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton éjszakája

Mikor lement a térre, már a sátrak
a lampionok fényében áztak,
gyertyák üvegek nyakában álltak,
nyári Halottak-napja-fény,
és deszkapolcon porosan
a rózsaszínű krepp-papirbabák.
Oldalt tetováltak dombjai,
dinnyék olajzöld bőrén forradásos,
kötőtűvel kipontozott szivek.
Fent fényreklámok hullámzó haja.
Forró szél. Némi szalma.
Sötét volt az az éjszaka.
Ment, ahogy körbezárta
jelenlétének álruhája,
ment mozdulatlan, egy magasvasút
futott fölötte.

               Tisztítsd meg az arcod.
   Két tenyered öblébe hajtod,
   tenyéröbölnyi vízre hajtod,
   harántcsíkolt az akarat,
   itasd meg, mint egy madarat,
   itasd meg, mint egy állatot,
   mosd, mosd az arcod és a nap,
   melynek minden sugara végén
   apró keze van, majd a nap

kezével az arcod –
Éjszaka. Vásznai súlyosodva
függtek be a fények közé,
a pultok közé, melyek selyemcukor-mód
és úgy csillogtak, mint a hernyók,
gyertyák fulladozása, szélroham.

   A régi kertben.
   A kertben volt a százezernyi,
   az ostyafényű ég alatt,
   a másik arcot kell lenyelni,
   s a zöld virág, a bodzaág,
   amelyre Judás felköti magát,
   s egy csillag némi zöldje fönn,
   a kertben volt a mérhetetlen,
   bár volnál oly kicsiny, szerelmem,
   mint egy isten az ostyán.

És jöttek már a tankok.
              Fém-hullámhegyek
elől futott az utca kőmederben,
futottak a puha testek fém és kő között,
egy-egy léggömböt húzva még magukkal,
dőlt bódék vászoncsattogásait,
hídkarfák loccsanásait,
távol hamut, és üveg-permetet,
s a hangközökben azt, ami fújt felettük,
azt, ami fújt
fent, fent, a teljes égitest fölött.

Egy mellvéden vetette át magát
a többivel együtt,
együtt, meredeken gurultak,
darabosan, zökkenve hulltak,
fent sorozatok még, ők egymáson át,
mint egy hegyomlás.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –
Köd volt, amikor ujra látni kezdett.
A vízparton feküdt. A nád.
Mellette másik test is az iszapban,
oly hűvösen nyújtózva, oly hanyatt,
mintha külön hó hullott volna rá.
Fölkelt mellőle. Egyetlen mozdulattal
emelkedett föl, mint a füst,
mellőle, vagy, belőle fölkelt,
s oly áttetsző volt, amikor feküdt.
Fölkelt, feküdt, egyetlen mozdulattal.

És vitte akkor is, mikor elindult.
Homályosan, a testet vitte még.
Elnyúlt ködök vízszintesében
ment,
         jobbkezével tartva balkezét.

***

Lement a nap

Lement a nap. De nem. Még látható.
Csak  v o l t a k é p p e n  ment le, még az égbolt
tenyéröblében tartja ezt a másik,
megtévesztésig hasonló napot,
akár egy homokóra felső
üvegcsészéjét, melyből már kipergett
a voltaképpeni.

És lent a lámpák csattogásai
a drótkötélen imbolyogva,
a huzalok e természeti hangja,
mit nem vezérel más, csupán a szél.

Ezek már más beszédek,
ezek az önmaguk mögé
lecsúszó helyettesitések,
a vissza-vissza integettetések,
ezekkel már sietni kell.

 

 

Urr Ida költő, orvos (1904–1989)

november 12, 2018 - 20:29

Kassán született, ott érettségizett, orvosi diplomát a budapesti egyetemen szerzett. Még egyetemi hallgató, amikor megjelenik első verseskötete. Kassán kezd praktizálni, a harmincas években Budapesten kap állást, komoly figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A második világháború alatt a Svéd Vöröskereszt orvosa, zsidókat bújtat, sok ember életét menti meg. A háború után belgyógyász főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja. Irodalmi munkásságát sem adta fel, több kötete jelent meg. A Yad Vashem 1989-ben a Világ Igaza címmel jutalmazta embermentő tevékenységéért.

Reichard Piroska költő, műfordító, tanár (1884–1943)

december 11, 2018 - 19:46

Beregszászon született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána gimnáziumi tanári állást kapott. 1909-ben védte meg Telamon históriája című doktori disszertációját. Első versei a Nyugatban jelentek meg, aminek állandó szerzője lett. Elbeszéléseket, meséket, tanulmányokat publikált, angol költőket és írókat fordított. 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A zsidótörvények megjelenése után öngyilkos lett. 

Néhány munkája: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal. 


Reichard Piroska: Találkozás

Oravecz Paula író (1903–1990)

november 14, 2018 - 22:26

A Gyermekvédő Liga intézetében tanult 16 éves koráig, utána gyári munkásként dolgozott. Később vőlegénye után kivándorolt Brazíliába, ahol összeházasodtak. Orvos férje mellett dolgozott műtősnőként, első novellája a helyi lapban jelent meg. Férje halála után, a harmincas években tért haza, megjelenő írásai hamarosan népszerűek lettek. Elbeszélései, regényei fő témája a szegények élete, kiszolgáltatottságuk, reménytelen sorsuk. 1945-ben házasságot kötött Déry Tiborral, azonban a férfi sorozatos hűtlenségei miatt néhány év múlva elváltak. Emlékiratán dolgozva halt meg 1990-ben.

Kisfaludy Atala költő, író (1836–1911)  

június 07, 2019 - 22:49

Kötcsén született, régi nemesi család művelt, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő, több nyeven beszélő lánya. 1852-ben házasságot kötött Szalay Károly ügyvéddel, Kaposváron telepedtek le. Atala első verse a Hölgyfutárban jelent meg 1858-ban. Verseit és elbeszéléseit rendszeresen közölte többek között a Divatcsarnok, a Családi Kör, a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Ujság. 1861-ben egyik alapítója és tulajdonosa volt a Gyermekbarát című lapnak. 1878-ban beválasztották a Petőfi Társaságba. Egyik lánya, Szalay Fruzina is jónevű költő lett.  

Néhány munkája:

„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

július 24, 2010 - 16:36
1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.
 

Csokonai Vitéz Gizella magyar költő (1894 - ?)

július 28, 2017 - 21:27

1894. júl. 29-én született Hajdúszoboszlón Csokonai Vitéz Gizella költő, könyvtáros. Csokonai Vitéz Mihály oldalági rokonságából származott. Négyéves korától vak volt. Az elemi iskolát Budapesten a Vakok Iskolájában végezte. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott, mint korrektor, gépíró, távírász és a Braille-könyvtár könyvtárosa. Alapító tagja volt a vakok 1928-ban megalakult Homérosz Kórusának. Verseket fiatal korában kezdett írni. A fénytelenség világából című kis verseskötete 1931-ben jelent meg, amelyhez Herczeg Ferenc írt előszót.

Somló Sári szobrász, író, költő (1886–1970) 

március 02, 2017 - 00:31

Aradon született színészcsaládból, 1893-ban költöztek Budapestre. Az Iparművészeti iskolába járt, ahol végzés után 1912-ben tanársegéd lett. 1908-ban a párizsi Exposition des Arts Décoratifs kiállításon Filozófia című szobra nagydíjat kapott. Portrékat, kisplasztikákat és síremlékeket  készített, többek között Vajda Jánosét és Tartsay Vilmosét. Katona József mellszobra ma a Színháztörténeti Múzeumban található. A Magyar Képzőművésznők Országos Egyesületének titkára, majd 1922-1948 között elnöke volt. Több kötet elbeszélést és verset is publikált. 

Mollináry Gizella író, költő (1896–1978)

szeptember 29, 2017 - 23:47

Olasz apa, macedón-horvát származású anya nyolcadik gyereke, egészen fiatal korától kellett magáról gondoskodnia. Volt segédmunkás, textilgyári munkás, cseléd, kofa. A háború éveiben Balassagyarmaton a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után kommunista tevékenységéért bebörtönözték. A börtönből Szerbiába szökött, onnan küldött írásai a Nyugat-ban rendszeresen megjelentek. 1924-ben tért haza, az elkövetkező években népszerűsége csúcsán volt, munkáit több nyelvre lefordították. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, szökése után bújkálnia kellett.

Nil (Dapsy Gizella) író, költő (1885–1940)

december 27, 2016 - 00:35

Losoncon született, Szeghalmon nőtt fel, nyelveket, zenét tanult. Az Óvónőképző elvégzése után a szeghalmi óvódában helyezkedett el. Elbeszéléseket, verseket publikált a helyi lapban, első kötete 1904-ben Zsúrvilág a provincián címmel jelent meg. 1910-ben családja tiltakozása ellenére házasságot kötött a kalandos életű Rozsnyai Kálmánnal. 1918-ban megalapította a Szeghalmi Szervezett Munkásnők Pártját, amely a nők egyenjogúságát hirdette. A tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, a bukás után férjével együtt a brassói börtönbe zárták egy évre.

Bohuniczky Szefi író (1894–1969)

április 12, 2017 - 01:37

Nagypécselyen született, iskoláit Veszprémben végezte. Első írásai a Nyugatban jelentek meg 1926-ban. A kritikusok és kortárs írók - Schöpflin Aladár, Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illés Endre – elismerően nyilatkoztak róla, a Nyugat befogadta. Novellái és regényei az olvasók között is népszerűek voltak. 1938-ban és 1942-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki.  

Néhány munkája:

A szalonokból a nyomorba: Majthényi Flóra életútja (1837–1915)

december 04, 2018 - 23:36

1837. július 28-án születik Nyitranovákon (ma Szlovákia), nemesi családba. Hétéves, amikor apja a család anyagi helyzetének leromlása miatt öngyilkos lesz. Anyja nem hajlandó leadni a megszokott életszínvonalból, nem akarja az elszegényedést kifelé mutatni. A kislány körültekintő neveltetésével reméli biztosítani az előnyös kiházasítást és az anyagi helyzet helyreállítását. A kislány nyelveket tanul (anyja angol nevelőnőt fogad mellé) és a zenében is tehetséget mutat, komponál is. Sokat utaznak, bejárják Európát.