Nísia Floresta Brasileira brazil író, fordító, tanár, feminista (1810–1885)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Nísia Floresta Brasileira brazil író, fordító, tanár, feminista (1810–1885)

október 12, 2017 - 21:37
Az első brazil feminista.

A latin-amerikai feminizmus előfutára, az első brazil feminista, valódi neve Dionísia Gonçalves Pinto volt, a történelem írói nevén tartja számon. 21 évesen kezdett írni, cikkeinek gyakori témája a nők tudományos oktatásának fontossága volt.

22 évesen jelent meg első könyve, Direitos das Mulheres e Injustiça dos Homens (A nők jogai és az igazságtalan férfiak) címmel és művein alapult, a brazil sajátosságokkal kiegészítve.

1832-ben lányok részére indított középiskolát, ahol minőségi oktatást igyekezett nyújtani. A női egyenjogúság mellett cikkeiben az indián őslakosok jogaiért, a rabszolgaság eltörléséért is kiállt. Sokat utazott, több évet töltött Európában, kapcsolatban volt a kor jeles íróival, olasz és francia nyelven is publikált. 

Néhány munkája: Conselhos a minha filha; Opúsculo humanitário; A Mulher.  

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Marion Hatton új-zélandi feminista (1835–1905)

augusztus 29, 2017 - 20:25

Angliai polgárcsaládba született, a kalapkészítő szakmát tanulta ki. Fiatalon bekapcsolódott az antialkoholista mozgalomba. 1855-ben házasságot kötött Joseph Hatton könyvelővel, pár évvel később Új-Zélandra emigráltak. Dunedinben telepedtek le, ahol Marion kapcsolatba került a női választójogi mozgalommal. Hamarosan kiderült, hogy igen tehetséges szónok, aki komoly hatással van a hallgatóira.

"Az ország jobban járna, ha nők vezetnék": Josefina Deland svéd feminista

október 07, 2017 - 15:37

Stockholmban született 1814-ben művészcsaládba, anyja színész, félig francia apja balettáncos volt. Fiatalkorában néhány évig Franciaországban élt és tanult, hazatérése után Stockholmban nyevtanárként tevékenykedett, 1839-ben francia nyelvkönyvet publikált. A svéd feminizmus egyik előfutára, a női egyenjogúsággal, a nők érdekképviseletével foglalkozott jóval a szervezett nőmozgalom előtt. 1852-ben nyilvános vitát indított arról, hogy az állam nem biztosít nyugdíjat a visszavonuló tanárnőknek és nevelőknek, akik így gyakran szegényházba kényszerülnek.