Torma Zsófia (1832-1899) az erdélyi Csicsókeresztúron született 1832. szeptember 27-én. Már a gyermekkora is ásatási leletek társaságában telt, hiszen szobája padlóját régész-történész édesapja cserépdarabkái borították. Érdeklődését csak fokozta, hogy gyakori vendégük volt a magyar régészet és műemlékvédelem megalapítója, Rómer Flóris bencés szerzetes.

A későbbiekben Szászvárosban telepedett le, ahol Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. Az 1875-ös budapesti ősembertani kongresszuson, Rómer Flóris felhívására Tardos őstelepével kezdett foglalkozni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. A kezdetet Déva közelében a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. A régésznő 1876-ban saját külföldi tanulmányutakat tett; kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált.

Felolvasásait az Erdélyi Múzeum Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta. E két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét.

Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. Régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára őrizte.