Ruth Cardoso brazil antropológus, feminista (1930–2008)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Ruth Cardoso brazil antropológus, feminista (1930–2008)

október 10, 2012 - 18:32
Dona Ruth, ahogyan szólították, nem a szokványos ’first lady” volt, a saját jogán lett jelentős közéleti szereplő. Létrehozta a Comunidade Solidaria-t (szolidarista közösség), amely a legkülönbözőbb egyéni és társadalmi kezdeményezéseket - mint például az írástudatlanság és az éhezés felszámolása, ifjúsági tréningek - fogta össze, célja a szegények és a kiváltságosok közötti szakadék felszámolása volt.
„A latin-amerikai nők tudják, hogy dolgozni kell függetlenségükért, azért, hogy elfoglalhassák helyüket a gazdaságban és a társadalomban.” 
1930. szeptember 19-én született a brazíliai Araraquara-ban Ruth Vilaça Corrêa Leite. Antropológiát hallgatott a São Paulo-i egyetemen, itt ismerkedett meg Fernando Henrique Cardoso szociológussal. Az egyetem elvégzése után 1953-ban házasságot kötöttek, 55 évig éltek együtt, két lányuk és egy fiuk született. Az 1964-es katonai puccs után el kellett hagyniuk az országot, a házaspár Chilében, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Angliában élt, és az ottani egyetemeken tanítottak.  
 
1972-ben tértek vissza Brazíliába, Ruth ugyanebben az évben nyújtotta be és védte meg sikeresen doktori értekezését. Az első tudósok között volt, akik az ország nyomornegyedeiben élőkkel foglalkoztak. Munkatársa és később vezetője lett a Centro Brasileiro de Análise e Planejamento (CEBRAP) nonprofit intézetnek, ahol a szociológia, politikatudomány, filozófia, antropológia, demográfia területén dolgozó tudósok a brazil társadalom problémáival és a lehetséges megoldásokkal foglalkoztak. 
 
Az 1980-as évek elején Brazíliában megélénkült a nőmozgalom, feminista egyesületek alakultak. A Frente de Mulheres Feminista (Feminista Nőfront) tagjai jórészt az értelmiségi nők közül kerültek ki, ennek a tagja lett Ruth Cardoso is. A feminista nézőpontot népszerüsítették az egyetemeken, a kultúrában, a médiában. Vitaesteket szerveztek a Ruth Excobar szinházban, például olyan kényes témáról, mint az abortusz. 
 
Míg felesége a tudományos életet, Fernando Cardoso a politikát választotta, előbb a külügyminiszteri, majd a pénzügyminiszteri posztot töltötte be, majd 1995-ben az ország elnökévé választották. 
 
Dona Ruth, ahogyan szólították, nem a szokványos ’first lady” volt, a saját jogán lett jelentős közéleti szereplő. Létrehozta a Comunidade Solidaria-t (szolidarista közösség), amely a legkülönbözőbb egyéni és társadalmi kezdeményezéseket - mint például az írástudatlanság és az éhezés felszámolása, ifjúsági tréningek - fogta össze, célja a szegények és a kiváltságosok közötti szakadék felszámolása volt.
 
 
Sokat publikált az antropológia, társadalmi mozgások, emigráció, erőszak témájában. Részt vett a United Nations Foundation és több más nemzetközi szervezet munkájában, tudományos folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, a National Council of Women's Rights tanácsadója volt.  
 
Ruth Cardoso 2008. június 24-én São Paulo-i otthonában szívrohamban halt meg.
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Polányi Laura (Striker Sándorné) történész, feminista (1882–1959) 

április 04, 2017 - 01:45

Híres család tagja: apja Polacsek Mihály vasútépítő mérnök, anyja az irodalmi szalonjáról ismert Wohl Cecília, testvérei Polányi Károly gazdaságtörténész (a Galilei Kör első elnöke, felesége ) és Polányi Mihály kémikus. Egyik unokatestvérük Szabó Ervin. 

Vina Mazumdar indiai tudós, feminista (1927–2013)

március 18, 2017 - 23:20

Az indiai nőmozgalom egyik vezéralakja Kalkuttában és Banarasban járt egyetemre, doktori értekezését Oxfordban készítette. Politikatudományt tanított a patnai és a berhampuri egyetemen. A Committee on the Status of Women in India titkáraként része volt a Towards Equality című tanulmány elkészítésében. Alapítója és több éven át igazgatója volt a Centre for Women's Development Studies intézetnek Delhiben. 

Christine de Pisan (kb. 1365–1429) francia író

április 19, 2017 - 23:06

Velencében született, apja elismert tudós, aki gyerekkorában magával vitte Párizsba. 1380-ban egy királyi jegyző felesége lett. 1390-ben megözvegyült, és egyedül kellett eltartania három gyerekét. Ekkor kezdett írással foglalkozni, témáit elsősorban megrendelések alapján választotta. Heraldikáról szóló könyvét halála után angol fordításban is kiadták.