Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, majd Párizsban a Colarossi-iskolában tanult. Alkotói pályáját 1921-ben kezdte a Színházi Élet szerkesztőségében. Az Új Művészek Egyesületének tagja volt, melynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban, Ady, Baudelaire és Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. 1926-tól 1928-ig Párizsban élt, egy szatirikus lap munkatársa volt, egyben tovább képezte magát. 

1928-tól ismét Budapesten élt, újságok, folyóiratok és könyvkiadók számára dolgozott. 1929-ben díjat nyert az Athenaeum Kiadó illusztrációpályázatán. Az 1930-as években plakáttervezéssel is foglalkozott. 1934-36-ig Rómában Ferruccio Ferrazzinél freskófestést tanult. Tagja lett az Olasz Képzőművészeti Társulatnak, amelynek tárlatain többször szerepelt. 1939-ben grafikai díjat (arany diplomát) nyert a New York-i világkiállításon. 

Legtöbben gyerekkönyv illusztrációival találkoztak: talán nincs gyerek, aki ne ismerné az  Öreg néne őzikéjét.  Népszerűek voltak Tábori Piroska Dugó Dani c. mesekönyvéhez készült képei is. Csaknem 400 könyvet illusztrált.

Hosszú élete során számtalan csoportos és egyéni kiállításon mutatkozott be. Egyéni kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben,  a Dürer Teremben, művelődési házakban és könyvtárakban mutatták be grafikáit.

1983-ban az Érdemes Művész elismeréssel tüntették ki, 1987-ben Gyermekekért díjat kapott.