Kalivoda Kata festő, karikaturista (1877–1936)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Kalivoda Kata festő, karikaturista (1877–1936)

augusztus 20, 2017 - 00:00

Budapesten a Mintarajziskolában, majd a női festőiskolában, később Münchenben és tanult. Leginkább a portré- és tájképfestészet foglalkoztatta, rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Az első női karikaturisták közé tartozott, a Borsszem Jankó több évtizeden át közölte rajzait. Néhány munkája: Templombamenők, Kendőpróbálók, Bucsusok, Emlék, Lány guzsallyal, Kézimunkázó lány.

1913-ban a Vasárnapi Újság riportere, Kovács Lydia otthonában felkereste, és így írt róla: 

"Kalivoda Kata leginkább genre-festményeivel vonta magára a figyelmet ő is Münchenben, Párisban tanult. Nem sokáig maradt külföldön. Maga beszélte el kedves közvetlenséggel műtermében tett látogatásunkkor, hogy Páris zajából hazakergette a vágy a magyar falu után s Eötvös-utczai műterméül békés csöndje után, a hol a téli időszakot tölteni szokta.

De még itt is alig várja a nyarat, hogy kimenekülhessen dunavecsei kis villájába, a hol a kis falu esteli harangszava ébreszti fel benne azokat a hatalmas értéseket, a melyek visszatükröződnek képeinek magyar alakjaiban.

Nem a nagyváros festője, nem is jól érzi magát itt, elemében csak akkor van, ha kimenekülhet falura, a nép közé, melynek típusait legjobban szereti festeni. Ott nevelkedett közöttük, látta őket szántani, vetni, aratni, vasárnap imádkozni és - duhajkodni... Mint fiatal leány, fogékony lélekkel szívta magába az egyszerű, kedves falusi levegő impresszióit.

A falusi embereket egészségeseknek, vidámaknak, őszintéknek és egyszerűeknek látja s ebben az egészséges meglátásban szerette meg őket... Ezt a rajongó szeretetet magával vitte a nagy, bűnös Párisba is, - de nem veszítette el, hanem épen az egyszerű magyarság szeretete kergette vissza hozzánk, hogy magyaros művészetével értéket szerezzen a női pikturának.

Hogy a képzőművésznők menynyire meg tudták hódítani a társadalom elismerését, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy vannak egyesek, a kik iskolákat tartanak fenn. Így Kalivoda Kata is. Tizennégy növendéke van iskolájának s közöttük a művésznő állítása szerint van egy-két olyan kiváló talentum is, a kik már most jelét adják igazán szívós tanulmányaikban teknikai készségüknek.

Mi épen akkor érkeztünk műtermébe, mikor a növendékek elhagyták. Egy kicsi, tipikus vecsei parasztleány serényen rakja félre a növendékek állványait, s igazítja az összegyűrt puha szőnyegeket. Kalivoda Kata modellje különben a kis parasztlányka: ott lehet látni szőke bábos kontytyal borított üde, fiatal fejecskéjét a művésznő képein. Kellemes, finom, meleg tónus ömlik át a tágas műtermen, a melynek millieujében Kalivoda Kata finom művészi lelke csillan fel...

Ennek a kiváló asszonynak gazdag, sajátos egyénisége ott él a műtermének minden egyes darabjában, a mely körülveszi őt. A finom ízlésű nippekkel művészien elrendezett antik üvegszekrény, a puha perzsa szőnyegek, az egyszerű, de választékos bútorok fölött a falakon hatalmas vásznak függenek, melyekről reánk mosolyognak az egyszerű, böcsületes magyararczok.

Kalivoda Kata művészetének alakjai, a kik derűssé, vidámmá varázsolják a művésznő otthonát, hogy kellemes meleg, elegáns millieujében is fülébe zsonghasson az egyszerű falucska piczi, csengő harangjának énekes szava ..." 

Kalivoda Kata: Lány guzsallyal

Kalivoda Kata: Nagybányai udvar tavasszal

Kalivoda Kata: Emlékezés

 

Források:

 

 

Konek Ida festő (1856–1942)

augusztus 19, 2017 - 23:47

Pozsonyban született, Budapesten Telepy Károly, Münchenben Josef Fluggen tanítványa volt. 1885-ben Párizsba ment, ahol egy ideig Munkácsy Mihály műtermében dolgozhatott. Később hosszabb időre Firenzébe költözött. Főleg csendéleteket és tájképeket festett, de portréfestőként is elismerték, több nemzetközi kiállításon sikeresen szerepelt. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, Kassán, Pozsonyban, a kölbölkúti templom számára három oltárképet készített. 1890-ben hazatért, a budapesti Epreskerti művésztelepen volt villája, ahol privát kiállításokat is tartott. 

Dénes Valéria festőművész (1885–1915)

november 29, 2016 - 21:17

Budapesten született jómódú családból, rendkívül gondos nevelést kapott.  Szablya Frischauf Ferenc festő magániskolájában tanult, aki rögtön felfigyelt a megszokottól eltérő képességeire, eredetiségére. Már 1903-ban, első kiállításán elismerő kritikákat kapott. 1906 és 1911 között a Kéve művészegyesület tagja volt. Dolgozott Nagybányán, majd 1910-ben Párizsban Matisse tanítványa volt. Itt ismerkedett meg a kubizmus első magyar képviselőjével, Galimberti Sándorral, akivel 1911-ben házasságot kötöttek.

Lehel Mária festőművész (1889–1972) 

március 01, 2017 - 23:51

A posztimpresszionizmus egyik jelentős képviselője 1906 és 1914 között Nagybányán, későb Párizsban tanult. 1911-ben a Nyolcak kiállításának egyik résztvevője volt. 1924-ben Párizsba költözött, de többször hazalátogatott, 1946-tól véglegesen Olaszországban telepedett le.  Kiállításai voltak Párizsban, Budapesten, Genovaban. Milánóban, Rómában. Festményei megtalálhatók a jászberényi Hamza múzeumban, a Nemzeti Galériában, több olasz múzeumban.

Jászai Mari színész (1850–1926)

december 10, 2018 - 20:17

1850. február 24-én született Ászáron ácsmester gyermekeként. Nemesi származású, de elszegényedett anyja korán meghalt, apja ezután, ha úgy tartotta kedve, vizes kötéllel verte meg nyolc gyermekét. A kis Mari korán szolgasorba került, nyomorúságos körülmények között élt, de lopott perceiben vigaszt lelt az olvasásban. Szeretett színházast játszani, a többi gyereket rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta. Szolgált Bécsben is, majd a königgrätzi csatában markotányosnő volt. Helytállásáért pénzjutalmat kapott, amiből ruhákat vett.

Ferenczy Noémi festő, gobelinművész (1890–1957)

június 15, 2019 - 00:56

Művészcsaládból származott, szülei, testvérei valamennyien ismert alkotók. Apjánál kezdett rajzolni, majd szövést a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanult. Hazatérése után Nagybányán élt, ott készítette első önálló falikárpitjait, melyeket a budapesti Ernst múzeumban állított ki. A tervezéstől a kivitelezésig mindent ő csinált, a fonalfestéstől a szövésig. 1945-től haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kossuth díjat, 1952-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. Alkotásai magyar és külföldi múzeumokban egyaránt megtalálhatók.