Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

Gyerekkora óta ír verseket, de ezeket nem jelentette meg (eddig). Külföldön lett először igazán sikeres, amikor 1995-ben, Franciaországban megjelent Szonyecska című kisregénye. 1996-ban ezért Medici-díjat kapott, majd még ebben az évben megjelentette első regényét, a Médea és gyermekei-t. A 2000-ben megjelent Kukockij esetei hozta meg számára az igazi elismerést, hazájában is díjjal jutalmazták ezért a regényéért.

Bár több regényt is írt (Odaadó hívetek, Surik, Daniel Stein, tolmács), Ulickaja igazi műfaja a novella, az elbeszélés. Sokan a XIX. századi orosz irodalom folytatójának tartják, főleg Csehov utódjának. A nagy, drámai események helyett a hétköznapi történetek érdeklik; nem a külső dolgokkal foglalkozik, hanem inkább szereplői lelkivilágával. Írásaiban nem a közösségi élet a fontos, hanem az egyéniség, a személyiség. A politikai események nem kapnak nagy hangsúly, de amilyen ritkán jelennek meg, annál erőteljesebben mondják ki az írónő kritikáját a Szovjetúnióról.

Magyarországon először 2003-ban jelent meg könyve, a Kukockij esetei a Magvető kiadásában. 2009-ben hazánkba is ellátogatott, mint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, mellesleg Budapest Nagydíjjal is kitüntették.