A sürgősségi császármetszések aránya - nyílt levél a Feminfónak

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A sürgősségi császármetszések aránya - nyílt levél a Feminfónak

január 15, 2014 - 23:02
Barna Emília és Hudy Róbert írása.
Kedves Feminfo!

Szeretnénk rámutatni, hogy a címmel 2013. november 19-én megjelent cikk ebben a formájában meglátásunk szerint sajnos nincs összhangban az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) 2009-ben megjelent, A sürgősségi szülészeti ellátás felülvizsgálata című kézikönyvében írottakkal, mindenekelőtt a WHO-nak a császármetszések elfogadható arányára vonatkozó ajánlásával.

A cikk „Megváltozott ajánlás” című bekezdése arra hívja fel figyelmet, hogy „a WHO már három éve, 2010 nyarán megváltoztatta az 5-15 százalékos optimális császármetszési arányról szóló korábbi véleményét”, és ennek alátámasztásra a fenti kézikönyv 25. oldalára hivatkozik. Ez a figyelmeztetés sajnos nem pontos, mert az ajánlásban nem történt lényeges változás, és ez nyilvánvaló, hiszen már a könyv 10. oldalán található egy összefoglaló táblázat a sürgősségi szülészeti ellátás hat eredeti, módosított jelzőszámáról, ezek között szerepel a császármetszések összes szülésen belüli aránya, és ennek elfogadható szintje a WHO szerint továbbra is 5% és 15% között van.

Továbbá a megjegyzés lényeges kérdésekben sajnos félrevezető, mert arra utal, mintha a WHO álláspontja kevésbé határozott lenne a császármetszések magas arányával kapcsolatban. És bár a könyv a 25. oldalán valóban azt találjuk, hogy a császármetszések „optimális aránya ismeretlen”, és „az optimális arányra vagy optimális tartományra nincsenek tapasztalati bizonyítékok”, az utóbbi mondat például azzal folytatódik, hogy „egyre több kutatás mutatja a magas arányok negatív hatásait”. A WHO továbbra is világosan amellett foglal állást, hogy a császármetszések aránya „ne haladja meg a 15%-ot”.

Magyarországon 2012-ben 35% volt a császármetszések aránya (forrás: ).

A WHO kézikönyve azzal is foglalkozik, hogy mi az oka a császármetszések magas arányának. Érdemes szó szerint idézni ezt a bekezdést (a szövegben található zárójeles számok a kézikönyvben idézett cikkekre és könyvekre vonatkoznak):

„Több megfigyelő is azon az állásponton van, hogy a császármetszés túlzott használata az egész világon jellemző jelenség (131), és az aránya ezután is növekedni fog, tekintettel arra, hogy a szülészorvosok és a kórházigazgatás félnek a bírósági eljárástól, tekintettel a helyi kórházi kultúrára és a szülészorvosok megszokott gyakorlataira, és tekintettel arra, hogy a fejlett országokban élő nőkre növekvő nyomás nehezedik, hogy nem orvosszakmai okból kérjenek császármetszést (132,133). Ugyanakkor a tapasztalatok egyre világosabban mutatják a császármetszések negatív következményeit: friss tanulmányok szerint azokban az országokban, ahol magas a császármetszések aránya, ott a csecsemőhalandóság és –megbetegedések aránya, és a szülő nő halálának vagy megbetegedésének aránya is magasabb (126-128).”

Sajnálatos az is, hogy a cikk „egyoldalú tájékoztatást” ró fel a , mert szerinte az nem ismerteti a tervezett császármetszéssel kapcsolatos kockázatokat. Természetesen a szülést kísérő bábáknak ismernie kell azokat a helyzeteket, amelyben valamilyen sürgősségi beavatkozásra van szükség, ennek kockázatait és feltételeit; és senki, különösen a Születésház Egyesület nem vonta kétségbe a tervezett császármetszéshez való jogot, ahogyan ez a cikk későbbi részéből ki is derül.

Tudjuk, hogy a szülés körülményeinek szabad megválasztása és az erről szóló információk terjesztése különösen fontos a Feminfo számára, ezért hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a cikk fentebb idézett részei nem segítik a lehetőségekről és kockázatokról való pontos tájékozódást.

Üdvözlettel,

Barna Emília és Hudy Róbert.

 


 

A Születésház Egyesületről:

 

 

 

Schimcsig Nóra az ICAN Magyarországról

november 29, 2011 - 14:03
Schimcsig Nóra. Fotó: Kallos Bea

Fontosnak tartom, hogy minél tájékozottabbak legyenek a nők a szülést illetően, így megfelelő döntést tudnak hozni életük egyik legfontosabb eseményéről. Sajnos, nekem is személyes tapasztalatom, hogy több orvos is  a császáros előzmény miatt rögtön a műtétet javasolta. Az egyik kapásból kis isjelentette, hogy "ne akarjak kísérletezni", rá sem kérdezett, hogy mért végződött az első szülésem császármetszéssel.

Nem kellene így lennie. (M. B.)

 

 

Geréb Ágnes és az otthonszülés helyzetét továbbra sem tartja megnyugtatónak az ENSZ

március 24, 2013 - 13:26

Az Igazságot Geréb Ágnesnek Mozgalom (IGÁM) és a Születésház Egyesület közös sajtóközleménye

2013. március 21.

Az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW, ejtsd: Szidó) 2013. február 14-én tartotta Magyarország négyévenként esedékes szóbeli meghallgatását az elmúlt időszakban a nőket érintő hátrányos megkülönböztetés felszámolása érdekében megtett állami intézkedésekről. A bizottság a kormánydelegáció meghallgatása után, a múlt héten hozta nyilvánosságra 60 pontos ajánláslistáját.

A szülés mint trauma - Sheila Kitzinger könyvének ismertetője

december 28, 2009 - 12:55
Ez a fontos, a szülés során elszenvedhető traumákról szóló könyv magyarul sajnos csak 2008-ban jelent meg (az eredeti 2006-ban készült). Ha húsz évvel korábban írta volna meg a szerző, azonnali segítséget jelentett volna nekem. Akkor született második gyerekem (szüléseim története a című írásban olvashatók). Hazajöttem a kórházból, és hetekig csak sírtam.

Egy lehetséges alternatíva – a tudatos gyermektelenség

április 22, 2011 - 14:19
Illusztráció (Kép: Jánosi-Mózes Tibor)

Ez az írás nem a meggyőzésről szól. Trendekről, vagy az általános gyermekvállalási kedv csökkenéséről sem szeretnék beszélni, mert bár sokan vallják magukénak azt a gondolatot, miszerint ebbe a rideg és kiszámíthatatlan világba nem jó gyereket szülni, a tudatos gyermektelenség nem pusztán ebből eredeztethető, és nem is az utóbbi évek gazdasági-társadalmi problémái hívták életre. Sőt, a róla való diskurzus is jó pár évtizedes, és irodalmi példákat is említhetnék már a 20. század elejéről.

Néhány szó a gyerekkori traumákról

szeptember 22, 2011 - 19:45

Azt gondolom, hogy feministaként ugyanolyan fontos a gyerekek bántalmazása elleni küzdelem, mint a nők védelme. Ráadásul a bántalmazó családban felnövő gyerek még kiszolgáltatottabb, mint egy felnőtt nő, akit férje, élettársa bánt. Mindez csak úgy tud fennmaradni, hogy a bántalmazó erős társadalmi támogatottságot élvez.