1926-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán. Zsidó származása ellenére Hekler Antal professzor mellett dolgozott az elkövetkező 10 évben, fizetés nélkül. 1944-ben elhurcolták, egy katonatiszt tanítványa kiemelte a menetből és Budapestre menekítette. Férje és egyik fivére koncentrációs táborban halt meg. A háború után a Franklin Társulat vezetője lett, 1951-től az ELTE Művészettörténeti Tanszékén tanított. Doktori disszertációját 1961-ben védte meg. A tanítás mellett sokat publikált, nemzetközi szinten is elismert tudós volt.

Néhány munkája:

• Olasz építészetelméletek a renaissance és a barokk korában;
• Magyar Építészettörténet;
• A Magyar Nemzeti Múzeum;
• A magyar reformkor művészete;
• The English Garden in Hungary;
• Klasszicizmus és romantika;
• Az építészet és múltja.