Tévhitek és tények a nők elleni erőszakról a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen alkalmából, 2. rész

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Tévhitek és tények a nők elleni erőszakról a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen alkalmából, 2. rész

december 03, 2013 - 12:11
A szexuális erőszak ritka? A nők elleni erőszak elkövetői kivételek, pszichopaták? A bántalmazott nők mazochisták vagy "áldozattípusok"? Újabb tévhitek szakmai cáfolata.
A szerző pszichológus. Honlapja:
 
Tagja a Stop-Férfierőszak! egyesületnek is, amely azokat a férfiakat kívánja megszólítani, akik saját életükben vagy társadalmi szinten tenni szeretnének a nők hátrányos helyzete és a nők elleni erőszak ellen. Honlapjaik: , és
 
A sorozat 1. részeolvasható.
 

 
 

5. Tévhit: "A szexuális erőszak ritka."
 

Tény: A szexuális erőszak járványos méreteket ölt. Nemrég egy több ázsiai országban végzett ENSZ-felmérésben a férfiak negyede válaszolta, hogy volt már olyan, hogy kierőszakolta a szexet. Azokban a reprezentatív felmérésekben, ahol úgy tették fel a kérdést, hogy megerőszakolták-e már önt, Franciaországban a nők 6,8%-a, Angliában és Walesben a nők 4,9%-a válaszolt igennel. Amikor más vizsgálatokban arról kérdezték a nőket, hogy kényszerítették-e már őket szexre, magasabb arányokat kaptak: egy németországi reprezentatív vizsgálatban 13% válaszolta, hogy igen, Írországban 20,4%, Svédországban 34% (ez utóbbi két vizsgálatban több ezer nőt kérdeztek meg véletlenszerűen).

Magyar adatot Tóth Olga 99-es reprezentatív vizsgálatát találtam, amely csak a házasságon belül elkövetett szexuális erőszakot mérte föl – a válaszadó nőknek 7,6%-a számolt be arról, hogy volt, hogy a partnere szexre kényszerítette.

Ha a kierőszakolt szexhez számítjuk az olyan enyhébbnek tartott formákat, hogy a férfi vagy fiú addig gyakorol nyomást a nőre vagy lányra, amíg az bele nem megy a nem kívánt szexbe, meg a buszon történő tapizást, valamint a szóbeli és lelki szexuális erőszak olyan formáit, mint a szexuális zaklatás, vagy a füttyögés, akkor valószínűleg minden nő átél élete során valamilyen szexuális erőszakot. Egy nemrég kiadott svájci tanulmány szerint például a lányok 40%-a, a fiúk 16%-a élte át 15–17 éves korára a szexuális erőszak valamilyen formáját, a legtöbben internetes szexuális zaklatást.
Még magasabbak lennének ezek a számok, ha nem azt kérdeznék a felmérésekben, hogy volt-e részük kierőszakolt szexben, hanem hogy volt-e olyan, hogy nem egyeztek bele a szexbe, ami az ENSZ szerint a szexuális erőszak meghatározása.

Azért tartom fontosnak, hogy tisztában legyünk a szexuális erőszak elterjedtségével, mert az erőszak túlélői gyakran gondolják azt, hogy velük van valami baj, mert őket erőszak érte, vagy mert annyiszor érte. A fentiek fényében szerintem elég csak annyit látnunk, hogy nagyon könnyű erőszakos férfiakkal, fiúkkal összetalálkozni, tehát nem az áldozat „vonzza be” az erőszakot.

 


6. tévhit: "A nők elleni erőszak elkövetői (feleségverők, nemi erőszakoskodók) nagyon különböznek a többi férfitól: őrültek, betegek, szörnyetegek, pszichopaták."
 

Tény: A férfiakat bátorítják, hogy nőkön uralkodjanak, akár erőszakos eszközökkel. A nők elleni erőszak megengedett, amennyiben nem jár érte (ugyanolyan mértékű) büntetés, mint a más férfiak elleni erőszakért. Ezért a legtöbb férfi uralkodik valamilyen formában nők fölött. Például lehet, hogy nem veri meg a párját, de nem is hajlandó vele igazságosan megosztani a házi munkát. Még azok a „jó fej” férfiak is, akiknek a viselkedését nem neveznénk erőszakosnak, alkalmaznak általában olyan manipulációkat, amelyek beépültek a mindennapokba, és természetessé, észrevétlenné váltak. Például sok férfi alkalmazza azt a technikát, hogy amikor a párja kifogásolja az egyenlőtlenséget, témát vált mondjuk arra, hogy a nőnek nem ilyen indulatosan kellene ezt tennie. Vagy bevásárol ugyan, de továbbra is a nőt használja diszpécsernek, hogy ő gondolja ki, mit kell venni. Vagy főz, de folyton a nőt kérdezi, hogy hogy kell hagymát sütni, és a nő legközelebb már meg sem kéri a férfit, mert hamarabb végez, ha maga főz. Az ilyesfajta manipulációkról lásd a Hétköznapi hímsovinizmus című könyvet: . Így aztán, habár nem minden férfi elkövető, a legtöbb férfi hajlamos uralkodni a nők fölött, és aki igazi egyenlőséget akar, annak állandóan figyelnie kell magát, nehogy uralkodjon. Vagyis inkább fokozati, semmint elvágólagos a különbség az átlag férfi és a fizikai és szexuális erőszak elkövetőinek gondolkodásmódja és viselkedése között.

 


7. tévhit: A párkapcsolati erőszak áldozatai jól elkülöníthetőek a többi nőtől: áldozattípusok, személyiségzavarosak, játszmáznak, mazochisták, tudattalanul is olyan férfit választanak, aki bántalmazni fogja őket.
 

Tény: A párkapcsolati erőszak áldozatait vizsgálva nem találtak olyan személyiségbeli különbségeket, amelyek ezeket a nőket világosan elkülönítették volna a nem bántalmazott nőktől. A bántalmazott nők bizonyos pszichológiai tesztekkel mérve betegnek tűnhetnek: például az MMPI nevű pszichológiai teszttel mérve az éppen bántalmazás alatt álló nők paranoiásnak, hisztériásnak, személyiségzavarosnak tűnhetnek. Ez azért van így, mert a személyiségzavart a teszt például olyan kérdésekkel méri, hogy az ön életében a bajokért más emberek felelősek, vagy a paranoiát olyan kérdésekkel, hogy önt megfigyelik és követik. Mindkettő igaz lehet a bántalmazott nők életére, a teszt tehát nem tudja elkülöníteni azokat, akikkel ez történik, azoktól, akik azt hiszik, hogy ez történik velük.

Miért van akkor az, hogy egyes bántalmazott nők egyik bántalmazó kapcsolat után a másikba mennek bele? Azért, mert a bántalmazó férfiak többsége kifejezetten bajban lévő, már megtört nőket keres, akik fölött könnyebb uralkodni. Nem a nők keresik a bántalmazó férfiakat, hanem a bántalmazó férfiak a már megbántalmazott nőket. A bántalmazó férfiakra jellemző, hogy hamar elköteleződnek, ami kapóra jön a bajban lévő nőnek, aki azt remélheti, hogy új partnere majd megvédi az előzőtől.

Tény, hogy több kutatás szerint is azok a nők, akik partnerbántalmazó mellett nőnek föl, valamivel nagyobb arányban lesznek felnőtt korukban bántalmazás áldozatai, és kisebb arányban kérnek segítséget, mint a gyerekkorukban párkapcsolati erőszakot nem tapasztalt nők. Talán ez azért van így, mert gyerekkoruk alapján a bántalmazást elfogadható férfi viselkedésnek tekintik, vagy mert úgy gondolják, hogy minden férfi erőszakos. De ezek a nők sem keresik, akarják vagy élvezik az erőszakot, maximum másoknál később próbálnak kilépni a kapcsolatból. Vagy lehet, hogy itt is az előző bekezdésben leírt mechanizmus működik, hogy a nő menekül a származási családjából, a bántalmazótól, a következő bántalmazó férfi pedig pont ilyen kiszolgáltatott nőt keres magának.

Ennek megfelelően nem annyira a pszichoterápia, hanem az tudja megakadályozni, hogy egy nő újabb bántalmazóval kerüljön össze, ha intézményes segítséget kap, ami csökkenti a kiszolgáltatottságát, illetve ha tájékoztatják, hogy honnan ismerheti fel idejekorán a később erőszakossá váló férfiakat. E témában egy rövid listát ajánlok a bántalmazóra figyelmeztető korai jelekről: , valamint egy könyvet arról, hogy ismerjük fel a bántalmazókat:

 
Megj. Nekünk is van egy ajánlónk az utóbbi könyvről (De hiszen azt mondja, hogy szeret!),
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Antoni Rita: A Nőkért Egyesület kampányai a nők elleni erőszak ellen a 16 akciónap alatt

november 26, 2021 - 21:25
A Nőkért Egyesület kampányai a nők elleni erőszak ellen a 16 akciónap alatt

A "16 akciónap a nők elleni erőszak ellen" kampányt, amelyre november 25. (a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között került sor, idén már 30. alkalommal rendezik meg világszerte a nők jogai és biztonsága iránt elkötelezett szervezetek.