"A magyar nő egyenjogúsítása minden téren" - hazai feminizmus a XX. század elején

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

"A magyar nő egyenjogúsítása minden téren" - hazai feminizmus a XX. század elején

augusztus 06, 2013 - 17:54
A Feministák Egyesülete a magyar hagyományokra támaszkodva, a reformkorban megkezdődött, a nők oktatására, művelődésére irányuló törekvésekhez kapcsolódva lépett fel. Kiemelt célja a választójog megszerzése volt, de tevékenysége kiterjedt az állásközvetítéstől a nyelvtanításon át a cselédtörvények felülvizsgálatáig minden olyan témára, amely a nők helyzetével összefüggött.

Magyarországon a kiegyezést követően megindult modernizációs folyamattal együtt megkezdődött a társadalmi önszerveződés kiakakulása is. A millennium idejére - az egyesületek virágkorában - csak nőegyesületből már 800-at jegyeztek be. Túlnyomó többségük jótékonykodással foglalkozott. Ilyen volt a legrégebben alapított, 1817-től fennálló Budai Jótékony Nőegylet, amelynek fő tevékenységei: szegény nők foglalkoztatása, betegápolás, szegény gyermekek taníttatása és élelmiszer-elosztás, de a nőegylet házában működött Brunszvik Teréz első óvodája is. 

Új szempont a nőegyesületek történetében akkor merült fel, amikor lehetővé vált a nők számára, hogy szellemi pályákon is dolgozzanak mint tanítónők, tisztviselőnők. A tanítónők és nevelőnők érdekképviseletét látta el az 1885-ben alapított Mária Dorothea Egyesület: a nemzeti nőnevelés fejlesztésében és a tanítónők anyagi és társadalmi helyzetének javításában vállalt szerepet.

Újabb nagy jelentőségű fejlemény volt a nők egyetemre bocsátásának engedélyezése 1895-ben. A mind több magasan képzett nő megjelenése fordulatot jelentett a női emancipáció történetében. Ők voltak azok, akik kellő felkészültséggel bírtak ahhoz, hogy célul tűzzék ki "a magyar nő egyenjogúsítását minden téren." Az 1896-ban alakult Nőtisztviselők Országos Egyesülete tagjai néhány év múlva, 1904-ben újabb egyesületet hoztak létre: a Feministák Egyesületét.

Mivel az iparosodás igényt tartott a női (sőt, a gyermek) munkára, valamint a felsőbb rétegek leányainak szakképzettségére is, nők nagy tömegei mindenképpen kikerültek az otthon falai közül, ám ezzel párhuzamosan nem következett be a munkájuk azonos bérezése, s nem részesedtek a politikai hatalomból sem. A nők a jog, a közélet, a családi viszonyok számos területén alávetett helyzetben voltak. E méltánytalanságot felismerve a korai feministák hozzáláttak a változtatás módjainak kidolgozásához. Legfontosabbnak a nők/leányok oktatásának kiszélesítését, minél több pályára való bejutását és a politikai részvétel lehetőségének elérését tartották. E célok érdekében először is meg kellett változtatni a társadalomban addig kialakult nőkről szóló vélekedéseket, amelyek a nő csekély testi és szellemi képességét, erkölcsi érzéke hiányát, másodrendűségét hirdették.

A Feministák Egyesülete a magyar hagyományokra támaszkodva, a reformkorban megkezdődött, a nők oktatására, művelődésére irányuló törekvésekhez kapcsolódva lépett fel. Kiemelt célja a választójog megszerzése volt, de tevékenysége kiterjedt az állásközvetítéstől a nyelvtanításon át a cselédtörvények felülvizsgálatáig minden olyan témára, amely a nők helyzetével összefüggött. Fővárosi és vidéki előadásokon és folyóiratuk, A Nő és a Társadalom (később: A Nő) hasábjain fejtették ki a véleményüket a feminizmus elméleti kérdéseiről, a nőmozgalomról, a nők képzéséről, a női munkáról, a gyermeknevelésről, vagy éppen nemzetközi konferenciákról. Tagjaik között arisztokraták, polgárok, kistisztviselők és földműves asszonyok egyaránt voltak. Az anyaság megbecsülésére, a női jogokra vagy a házasságra vonatkozó kérdésfeltevéseik, valamint a rájuk adott válaszaik mind megfogalmazásukban, mind tartalmukban a problémákat lényegüknél ragadták meg. 

A feministák meggyőző érvelésükkel, felkészültségükkel, világos gondolkodásukkal támogatók sokaságát nyerték meg a politikusok és a szellemi élet kiválóságai köréből. Közéjük tartozott Márkus Dezső (1862-1912, jogtudós, kúriai bíró, a Corpus Juris Hungarici szerkesztője), a Feministák Egyesületének számos férfitagjának egyike később a Férfiliga a Nők Választójogáért Egyesület tagja. Alábbi írásának részletéből kitűnik, milyen komoly volt ez a támogatás:

"Ha feminizmus alatt azt a törekvést értjük, hogy a nő az állami, a társadalmi, a gazdasági és kulturális élet minden területén egyenlő kötelességekkel és egyenlő jogokkal csak úgy érvényesülhessen, mint a férfi és hogy egyben megszünjenek mindazok a korlátozások, amelyeket távolról sem a természet, hanem egyesegyedül a férfiak teremtette jogrend és szokás állítottak az érvényesülés elé, akkor lehetetlen ebből a törekvésből kisebb vagy nagyobb hányadot lealkudni és a megmaradó részt a feminizmus nevével földíszíteni. (...) a mérsékelt feminizmus kiválogat magának egyeseket az igazi feminizmus követeléseiből és könyörög a férfiaknak, hogy azokat valósítsák meg, nem mint a nőnek természetes emberi jogát, hanem mint kegyes engedményeket. Minden egyéb tekintetben pedig továbbra is megnyugszik abban, hogy a jogegyenlőségnek az alkotmányba foglalása ellenére,,, mégiscsak a férfiak 'jogegyenlőbbek' maradjanak és hogy a nők továbbra is úgy tekintsenek föl az összes férfiakra, mint az emberiség született arisztokratáira, akiket csak hódolat illet meg s nem bírálat."  (Márkus Dezső: "Radikális vagy mérsékelt feminizmus?" In A Nő és a Társadalom 1909. nov. 1. 3. évf. 11. sz) 

A századfordulós magyarországi feminizmus gyökeresen új elemzéssel vizsgálta meg a nemek kapcsolatát, a nők társadalmi helyzetét. Eredményei közvetlenül kapcsolhatók a társadalomtudományok mai, legújabb vonulatához. Ahhoz a vonulathoz, amelynek hatására napjaink tudománya integrálta a modern feminizmus módszertani és elvi megközelítéseit, s így a gender (társadalmi nem) szempontot ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen tanulmány megírásánál sem. Ezért fontos tudni arról, hogy létezik olyan hazai tájon született hagyomány, amely saját korának legjobb színvonalán fejtette ki nézeteit a társadalmi igazságosságról, az őszintébb kapcsolatok szükségességéről a lány-fiú, nő-férfi, gyermek-szülő, az állam polgára és vezetői között. 

A magyarországi nőkérdés összes további fejleménye levezethető abból, ahogyan az egyes korszakokban a századfordulós feminizmusról gondolkodtak:

  1. az elfogadás és korrekt vita - századfordulós évek
  2. a háttérbe szorítás ------------- a két világháború közöttt
  3. a teljes eltagadás --------------- a "fordulat éve" (1948) után
  4. értékeinek újrafelfedezése----a rendszerváltás után

Mindegyik korszak felfogásának megvan a történelmi indítóoka és mindegyik időszak teremtett a maga gondolatkörén belül értékes, maradandó műveket, valamint kimunkálta a korának tapasztalataiból leszűrt nézetrendszereket, nem is tanulságul az utókor számára.


Elekes Irén Borbála "Mindent a nőkről" c. magyar nőtörténeti rádióműsorának kapcsolódó adása: beszélgetés Acsády Judit szociológussal:

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Nyomda női alkalmazottakkal: Emily Faithfull angol feminista, kiadó, író

április 22, 2017 - 01:04

Sokgyerekes lelkészcsalád lánya. Fiatal korától foglakoztatta a probléma, hogy a nők nem kapnak lehetőséget szakmát tanulni, rendesen fizett álláshoz jutni. 1860-ben The Victoria Press néven nyomdát nyitott Londonban, ahol csak nőket foglalkoztatott. Nyomdája feminista lapot adott ki English Woman's Journal címmel. A nyomda olyan megbízható és magas szinvonalon működött, hogy a királynőtől is kaptak megbízásokat. 1863-től havonta publikálta a The Victoria Magazine-t, 1868-ben jelent meg a Change upon Change című regénye.

Nagyezsda Sztaszova orosz feminista (1822–1895)

április 22, 2017 - 01:13
Ilja Repin: Nagyezsda Sztaszova (1884, részlet)

Az első orosz feministák jelentős képviselője Cárszkoje Szilóban született értelmiségi családba, apja korának talán leghíresebb építésze volt. Nagyezsda két társával, M.V. Trubnyikovával és A. P. Filoszofovával az 1860-as évektől az orosz nőmozgalom elindítója volt. Hétvégi iskolákat működtetett munkásoknak, gyerekeik hétköznap óvodába járhattak, ahol ételt és oktatást is kaptak, alapítója volt a mozgalomnak, amely olcsó lakhatást nyújtott a rászoruló nőknek és egy másiknak, amely női fordítókat foglalkoztatott.

Rebekah Bettelheim Kohut amerikai szociális munkás, aktivista (1864–1951)

szeptember 29, 2017 - 23:55

Kassán született, apja rabbi, anyja tanítónő volt. 1867-ben az Egyesült Államokba emigráltak, ahol szociális munkásnak tanult. 1887-ben házasságot kötött egy nála 22 évvel idősebb, nyolcgyerekes, német származású rabbival. A gyereknevelés és a háztartás mellett angolra fordította férje beszédeit és aktív szerepet vállalt a New York Women's Health Protective Association tevékenységében. Férje halála után a zsidó nőegyletben tevékenykedett, tanított és leányiskolát alapított. Az I. világháború idején nőket toborzott a megüresedett munkahelyekre.