Fredrika Bremer (1801–1865) svéd feminista, író, utazó

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Fredrika Bremer (1801–1865) svéd feminista, író, utazó

november 16, 2010 - 12:20

 "... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)

1801. augusztus 17-én a finnországi Tuorla-ban született Fredrika Bremer, apja gazdag kereskedő, bányatulajdonos. A család néhány év múlva Svédországba költözött, Stockholm mellett, Arste-ban vásároltak birtokot. Az anyagi jólét ellenére az öt Bremer lánynak nem volt boldog gyerekkora. Nevelőnők tanították őket nyelvekre, zenére, de a házat nem hagyhatták el, társaságuk nem volt. Apjuk zsarnokként uralkodott a családtagok felett, anyjuk pedig úgy vélte, egy lány legyen szilfidtermetű, így alig kaptak enni...

Az élénk szellemű Fredrika sokat olvasott, figyelte környezetét, naplót írt, észrevette a nők minden téren megjelenő kiszolgáltatottságát. Elutasította a neki szánt szerepet, miszerint arisztokrata férjet szerezzen magának. Először jótékonysági munkába menekült, majd az írásban találta meg önmagát.

Első regénye, a Teckningar utur hvardagslifvet (Jelenetek a mindennapi életből) 1828-ban, névtelenül jelent meg, ugyanígy az ezt követő Familjen H (A H. család) is. A regények hihetetlenül népszerűek lettek, a sikeren felbuzdulva Fredrika későbbi művein már feltüntette a nevét is. Irodalmi sikere anyagilag is függetlenné tette, mert bár volt saját, örökölt vagyona, efelett apja rendelkezett, könyvei honoráriumát azonban ő kapta kézhez.

Fredrika művei nemcsak Svédországban voltak sikeresek, több nyelvre lefordították őket, különösen az angol nyelvterületen lett igen népszerű. Liberális irányultségú volt, érzékeny a szociális problémák iránt. Pl. négy társával egyesületet alapított, tevékenységük a női rabok látogatása, biztatása és jellemük fejlesztése volt.

Felháborította, hogy a nőket alsóbbrendű lényként kezelik, minden fórumon kifejtette véleményét a női emancipáció fontosságáról.

A filozófia iránti érdeklődése révén ismerkedett meg 1830-ban Per Johan Böklin lelkésszel, a kialakult barátságot azonban megzavarja, hogy Böklin beleszeret és feleségül kéri. Fredrika visszariadt. Özvegy kérőjének gyermekei voltak, ő pedig emlékezett mostohaanyjával való rossz kapcsolatára, és, mint naplójában írja, attól is félt, hogy a házasságban fel kell adnia magát, nehezen megszerzett függetlenségét. Hosszú évekig nem találkoztak ezután, de levélben tartották a kapcsolatot.

Az 1849-1951 közötti időt Fredrika Amerikában töltötte, beutazta az egész országot, megismerkedett írókkal, politikusokkal, oktatási és egészségügyi intézményeket, gyárakat, ültetvényeket látogatott. Mélyen elítélte a rabszolgaságot. Az itt töltött évekről levélformában jelentetett meg könyvet Hemmet i den nya verlden (Az újvilág otthonai) címmel.

A következő években ismét útra kelt, járt Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, beutazta a Szentföldet, és élményeiről naplóformában, hat kötetben számolt be.

Legjelentősebb 1856-ban íródott, Hertha c. önéletrajzi elemeket tartalmazó regénye, melynek folytán parlamenti vita is kerekedett (Hertha-vita néven híresült el), felvetve például a hajadon felnőtt nők helyzetét (a könyv élesen támadja a paternalista törvényt, amely a felnőtt, de férjezetlen nőket apjuk gyámsága alá rendeli), valamint a nők felsőoktatásának kérdését: 1861-ben ennek nyomán megalakult a Nők Tanárképző Egyeteme. A könyv nyomán megalakult az első svéd feminista lap is. Bremer később részt vett a svéd szüfrazsettmozgalomban, 1862-ben a svéd nők meg is szerezték a szavazati jogot az önkormányzati választásokon. (Az országos választásokon először csak 1921-ben szavazhattak, 1919-es döntés nyomán.) 

Munkásságáért a Svéd Akadémia aranyérmével tüntették ki.

1865. december 31-én halt meg.

19 évvel halála után alakult meg kezdeményezésére a Fredrika Bremer Förbundet svéd nőszervezet, mely a mai napig ezen a néven működik.

Louisa May Alcott a Kisasszonyok c regényében megemlíti, az anya Bremer egyik regényéből olvas fel négy lányának. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Bohém fotográfusból a nők jogi tanácsadója: Sophia Goudstikker

április 04, 2017 - 00:39

1865-ben született. Barátnőjével, Anita Augspurggal közös fotószalont nyitott, a korabeli Németországban ez volt az első, nők által vezetett komoly vállalkozás.  Münchenben  az Elvira szalon a bohémvilág találkozóhelye lett, ahol egyaránt megfordultak az értelmiség, a művészvilág és a bajor uralkodócsalád tagjai. Az üzlet mellett a nőjogi mozgalom aktív szereplője volt. 1894-ben a Verein für Fraueninteressen alapító tagja, a Verein für Frauenstimmrecht tagja volt, ő szervezte meg 1899-ben Münchenben az első nőnapot.

Jožka Jabůrková cseh író, újságíró, feminista (1896–1942)

április 08, 2017 - 23:27

Szegény családba született, tudásvágya és intelligenciája segítette át a nehézségeken. Az első világháború idején a pacifista mozgalom támogatója, belépett a kommunista pártba. Újságírói karrierje a Rezsevacka című női magazinnál indult, hamarosan több regénye is megjelent. Könyvei az egyszerű emberek mindennapi életével,a nők gondjaival foglalkoztak. Cikkekben, előadásokban harcolt a munkásnők helyzetének javitásáért, a szegények iskoláztatásáért. A náci megszállás alatt letartóztatták, a ravensbrücki koncentrációs táborban halt meg. 1965-ben Prágában szobrot állítottak az emlékére.

Ludmila Podjavorinska (Riznerová)  szlovák író, költő, feminista (1872–1951)

április 02, 2017 - 22:59

Őt tartják a modern szlovák gyermekirodalom megteremtőjének. Tízgyerekes pedagógus családból származott, első írásai a Vlasť a svet című folyóiratban jelentek meg 1887-ben. Legtermékenyebb időszaka 1892-1910 között volt, írt prózát, verset, balladákat, gyerekregényeket, fordított, lektorált. Tevékenyen részt vett a korabeli művészeti és irodalmi életben, olvasóköröket vezetett. Az 1869-ben alakult első szlovákiai nőszervezet, a Zivena aktiv tagja volt. Az első világháború alatt rendőrségi megfigyelés alatt állt, tevékenységét korlátozták.