Párkapcsolaton belüli bántalmazás - a tizenéves lányok még veszélyeztetettebek
A nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem sokszor, szerintem hibásan, csak a házasságra, együttélésre terjed ki, és így a védelemből kimaradnak a különösen veszélyeztetett tizenéves lányok. Ez a tendencia nemrégiben a Szívdobbanás nevű projekttel kezdett jó irányba változni, melyről mi is írtunk korábban.
Alapvető emberi jog lenne a kapcsolat befejezéséhez való jog - sok férfi ezt a nőktől testi erőfölényét kihasználva megtagadja. Ezzel mellesleg saját büszkeségét is feladja, magát is megalázza - elég szánalmas, ha valaki csak megfélemlítéssel, lelki terrorral, testi erőszakkal, pofozkodással képes maga mellett tartani valakit. Ha ez gyilkosságba torkollik, sokszor a média is "szerelmi drámaként" tálalja, amitől hánynom kell. Ez nem szerelem. Ez birtoklás, és félreértelmezett férfiasság, illetve a sokat hivatkozott "férfi büszkeség" eltorzulása.
Sok férfiban a domináns képhez az is hozzátartozik, hogy a kapcsolatot csak ő fejezheti be, a lány nem, mert ez az alacsonyabbrendű lény, aki egyébként is az ÖVÉ (az ő birtoktárgya) hogy képzeli, hogy saját akaratot merészel felmutatni? Mások egy fokkal jobban járnak, 45 késszúrás helyett "megússzák" rájuk fogott késsel, nemi erőszakkal, fojtogatással, hajnál fogva téglafalhoz vágott fejjel, veréssel, pofonokkal, karszorongatással, kék-zöld foltokkal. Ugye, mint mondta nekem egy ezzel foglalkozó szakember, az ilyenek "lelkivilágát" azzal a gondolattal lehet megérteni, hogy az ember a kutyáját is megveri, ha az nem fogad szót... Sajnos sokan legyintenek, hogy ez biztos csak a szegényekkel, képzetlelenekkel, romákkal, stb. történik meg - holott ez nem így van, bárkivel megtörténhet. NEM a társadalom mélyrétegeiről beszélek, párkapcsolaton belüli erőszakot átlagos vagy jó anyagi körülmények köztött élő, normális családi hátterű, gimnáziumban tanuló fiatalok is elkövetnek illetve átélnek.