Gertrude Blanch matematikus 1897 – 1996

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Gertrude Blanch matematikus 1897 – 1996

február 06, 2014 - 15:34

 

 “Kiváló tanáromnak és legkedvesebb barátomnak, Gertrude Blanchnak ajánlom ezt az írást. Számomra ő testesítette meg mindazt, ami az emberben nemes, igaz és csodálatraméltó. Ha bármi sikert értem el pályámon, azt neki köszönhetem.”

Ida Rhodes: Blanch Anniversary Volume, February 21, 1967

 

A lengyelországi Kolnoban született Gittel Kaimowitz családjával az ezredfordulón az Egyesült Államokba emigrált. Alapfokú tanulmányait NewYork-ban kezdte, és annak ellenére, hogy iskolakezdéskor még egy szót sem beszélt angolul, kiválóan fejezte be az évet. Középfokú tanulmányai elvégzése után évekig tisztviselőként dolgozott New Yorkban, hogy az egyetemi tanulmányaihoz szükséges pénzt összegyűjtse, ebben az időben változtatta meg nehezen kiejthető nevét. A New York egyetemen szerzett matematikából diplomát 1932-ben, doktoriját a Cornell-en készítette 1935-ben. 

 

Néhány évet a Hunter College-ban tanított, majd csatlakozott a Mathematical Tables Project-hez, melynek szakmai igazgatója lett. Ez volt a legnagyobb és legfontosabb az ún. “emberi számítógépek” között. A hadsereg számára ballisztikai számításokat végeztek, a tengerészetnek navigációs táblázatokat készítettek. Kb. négyszázötvenen végezték a munkát, köztük sok nő, lépésről lépésre követve Gertrude precíz előírásait, állandóan ellenőrizve az eredményt. A hihetetlen mennyiségű számítási munka alapján létrejött táblázatokat később 28, hatalmas méretű kötetben publikálták, melyek még a mai napig használatban vannak. 

 

A háború után Gertrude Blanch először az UCLA (University of California, Los Angeles) matematikai analízis tanszékének tanára, majd a Wright-Patterson légibázis kutatólaboratóriumának vezető matematikusa lett, munkájá alapvető jelentőségű volt az első számítógépek létrehozásában. 

 

Több mint harminc publikációja jelent meg, 1962-ben az American Association for the Advancement of Science tagjává választották, Lyndon Johnson elnöktől 1964-ben a Federal Woman's Award kitüntetést kapta. Alapító tagja volt az Association for Computing Machinery-nek. 

 

1967-ben nyugdíjazták, de a légierő továbbra is tanácsadóként alkalmazta. Kutatásait a szerződés lejárta után, 99 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta.

 

 

 

 

Ida Rhodes matematikus (1900-1986)

június 04, 2013 - 06:24

“A Cornell-en és a Columbia-n egyfajta csodagyereknek tartottak, a tanárok rettenetesen elkényeztettek, azt mondogatták, egyike vagyok a legjobbaknak, és mindent megtettek értem. Előfordult, hogy az órarendjüket is megváltoztatták a kedvemért. Akkoriban kórházi nővér voltam. Délutánonként tizenkét órát dolgoztam, így nem tudtam bejárni az előadásokra. Úgyhogy megtörtént, a professzor délelőttre tette előadásait, amit hallgatni szerettem volna. Ezért volt, hogy nem foglalkoztam fizikával és kémiával, mert nem tudtam laboratóriumi gyakorlatokra járni... Szóval, azt hittem, én vagyok a világon az egyik legnagyobb, legkiválóbb matematikus. Amikor az MTP tagja lettem, rájöttem, hogy buta, tájékozatlan teremtés vagyok, aki azt se tudja, mi fán terem a számelmélet ...”

Eleanora Knopf amerikai geológus (1883–1974)

július 15, 2017 - 13:30

A Bryn Mawr College-ban hallgatott kémiát és geológiát, doktori értekezését 1912-ben geológiából készítette és védte meg. A United States Geological Survey társaságnál helyezkedett el és a Stissing Mountain szikláit tanulmányozta. Ő volt az első, aki kutatásainál Bruno Sander osztrák geológus módszerét alkalmazta.  Erről írt Structural Petrography című könyve a szakma egyik alapművének számít.  

Maria Gaetana Agnesi olasz matematikus, filozófus, nyelvész (1718–1799) 

május 15, 2019 - 00:28

A matematikai történetének kiemelkedő jelentőségű alakja Milánóban született, gazdag kereskedőcsaládba. Széleskörű nevelést kapott, hétéves korában három, tizenegy évesen már hét nyelven írt, olvasott és beszélt. Húsz évesen Propositiones Philosophicae címen kiadott könyve matematikai és filozófiai esszék gyűjteménye, komoly elismerést kapott tudományos körökben. 1748-ban jelent meg legfontosabbnak tartott munkája Instituzioni analitiche ad uso della gioventù italiana címmel. 1750-ben XVI.