Elhallgatott gyalázat

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Elhallgatott gyalázat

október 03, 2013 - 14:46

Meglehetősen későn tűzte műsorára az M1 a már pár hete beharangozott új dokumentumfilmjét, amely a háború után, a megszálló orosz katonák által elkövetett erőszaksorozatról szól.

A port.hu ismertetője:

"A háborúkban egyfajta hadviselési formának számít a nők megerőszakolása, de talán a legbrutálisabbak e tekintetben a Magyarországot megszálló szovjet katonák voltak. A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint ötven- és kétszázezer között van az 1945-ben Magyarországon megerőszakolt nők száma. Megszólalnak az akkori áldozatok, vállalva a felkavaró, borzalmas visszaemlékezéseket. Miként viselte meg a nőket és az egész társadalmat ez a megaláztatás? Sokan még most is titokban tartják a történteket, ráadásul jogilag sem vonták felelősségre azokat, akik ezt elkövették.."

És a film előzetese. Látható, hogy idős ember arról beszél, hogy azok váltak prédává, akik "kérették magukat". Tipikusnak mondható reakció.
Feltételezem, ezeknek a nőknek nem csak az erőszak traumáját kellet elviselni, hanem sokan még őket is tették felelőssé.

 

Sok oldalon javarészt olyan reakciókat, hogy "túl kellene ezen már lépni", meg "el kellene ezt már felejteni", "a háború áldozatokkal jár".

Ti mit gondoltok erről?
 

 

A film online elérése: https://www.youtube.com/watch?v=fMRdKF_6DSg

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.

Jókai Mór: A női honvédhadnagy

március 14, 2015 - 13:02

"Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az 1848/49-iki szabadságharca emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy 48-as honvéd főhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorus vitézségi renddel, fején a trikolor-rózsás csákó; napbarnitott arczán se bajusz, se szakáll.

Én ez alakot az 1849-iki májusi napokban láttam, akkor még nyalka «legény» volt, huszár dolmányban, sarkantyus csizmában. Irtam is róla valami költeményt.